Te szoktál játszmázni? Avagy az áldozat, bántalmazó, megmentő (2. rész)

A cikk első részében>>>  a különböző én-állapotokat (gyermek, felnőtt, szülő) jártam körbe, a cikk második részében az áldozat, bántalmazó, megmentő szerepekről lesz szó. Merthogy alapvetően minden játszmában ez a három szerep váltakozik…

Az áldozat, bántalmazó és megmentő

 A társfüggő kapcsolatokban
 

A játszmákban általában nem csak én-állapotok vesznek részt, hanem áldozat, bántalmazó és megmentő is, előfordulhat, hogy ezt a három szerepet váltakozva játsszuk egy játszmán belül. Pl., ha van egy alkoholista férj, aki minden nap részegen megy haza, és agresszív a feleségével, akkor ő egy bántalmazó. A feleség, aki ezt eltűri és panaszkodik a barátainak a férjre, ő lesz az áldozat. Azonban, ha megfenyegeti a férjét, hogy “elválok tőled” és szidja őt alkoholizmusa miatt, akkor a feleség a bántalmazó, és a férj érzi magát áldozatnak a “zsörtölődő feleség” mellett. A férj elkezd esküdözni, hogy “soha többé” nem lesz agresszív, erre a feleség vesz neki pár üveg sört, hiszen a “annyit dolgozik a családjáért, megérdemli”, így áldozatból és bántalmazóból, megmentő lesz. Majd kezdődik az egész elölről, míg valamelyik fél meg nem szakítja a játszmát…, ha egyáltalán…

Természetesen bántalmazó lehet külső forrásból is valaki, pl. a feleség édesanyja/édesapja, stb.: “megmondtam, hogy ne menj hozzá ehhez az iszákoshoz, most meg nem vagy képes elválni tőle”, a barátok meg lehetnek a megmentők, akik meghallgatnak és tudják a “tuti” megoldást a problémára.

Nézzünk még egy példát!
A feleség úgy érzi, ellaposodott a párkapcsolata, nem kap elég figyelmet, így a feleség áldozatnak fogja érezni magát a kapcsolatban (ekkor még a “figyelmetlen” férj a bántalmazó). Az “elhanyagolás” következményeként végül egy külső kapcsolatban keres vigaszt a feleség, ekkor lesz belőle bántalmazó, a férjéből pedig itt lesz áldozat. Majd a feleség (jó esetben) belátja, hogy mégis fontos számára a férje, szeretne megtenni mindent azért, hogy a kapcsolatuk ismét működjön, ez pedig már a megmentő szerep. Persze ez sem mindig ilyen egyszerű, gyakran előfordul, hogy az ezt a játszmát játszók több kört is futnak, többször lejátsszák ugyanazt, évekig, évtizedekig játszmáznak, míg megszakítják végre  a játszmát (ha megszakítják).

A szülő-gyermek kapcsolatokban

Amikor az édesanya felnőtt fiának főz, mert “a feleséged biztos nem főz neked egyáltalán”, akkor az édesanya a megmentő. Ha a fia nem akarja elfogadni a főztjét, akkor az édesanya áldozat lesz, “ezért főztem egész nap ebben a melegben?”, majd jön az, hogy “ha nem vagy képes elvinni a főztömet, akkor ne is gyere mostanában, a gyerekre meg vigyázzon, aki akar, mert én nem fogok”, vagyis az anyából itt lesz bántalmazó.

A fiú szemszögéből:

“Muszáj elvinnem, amit főzött, egész nap ezzel dolgozott, nem utasíthatom vissza, azt hiszi majd, hogy nincs rá szükség”, így ő lesz a megmentő. “Milyen jó volt, amikor még itthon laktam, mennyit kényeztetett anyám, nincs ilyen anyja senkinek. Anya, adnál kölcsön egy kis pénzt?”, a fiú itt válik bántalmazóvá. “Az lenne az igazi, ha kettesben utazhatnék el a feleségemmel nyaralni, de anyát is vinnem kell, számít rá, nem szeret egyedül lenni”, ez pedig az áldozat szerep.

Az áldozatra általában az jellemző, hogy alacsony az önértékelése, tele van félelmekkel, depresszív; a megmentő, aki feláldozza önmagát, aggódik, szorong, mártír, önzetlennek hiszi magát, de megsértődik, ha visszautasítják, mindent jobban tud, túl sokat ad, nagy felelősséget vállal; a bántalmazó általában verbálisan és fizikailag is agresszív, türelmetlen, erőszakos, kritikus, maximalista másokkal és önmagával szemben is, manipulatív.

Láthatjuk hát, hogy mennyiféle szerepet játszunk, alakítunk, és sokszor milyen mély pszichológiai tényezők (nem ritkán előnyök) húzódnak meg egy-egy felszínesnek hitt beszélgetés, társadalmi érintkezés esetében. A kineziológiai kezelések során általában megmentővel és áldozattal kell dolgozni, és megkeresni azokat az életkorokat, amikor gyerekként azt tanulták meg, hogy ők nem fontosak, nem számítanak, nem lényeges, hogy mit akarnak, túl gyengék, és az egyetlen választás az engedelmesség. De a saját életünk uralása tanulható, a régi mintákat el lehet engedni, a rögzült negatív mintákat, blokkokat fel lehet oldani, a belső sérülések gyógyításával egy új egészséges, játszmamentes életformát lehet kialakítani.

A cikk 3. és egyben befejező részében a hatalmi drámák típusairól (vallató, megfélemlítő, zárkózott, szegény én) lesz szó.

—————————————-
Felhasznált irodalom:
Erik Berne: Emberi játszmák
Kineziológia magazin, 9. szám

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük