A cikk első részében a különböző én-állapotokról volt szó, és megnéztünk néhány gyakori játszma típust. A második részben az áldozat, bántalmazó szerepeket vettük górcső alá, a harmadik – és egyben befejező – részben pedig a hatalmi drámák típusait mutatom be.
A hatalmi dráma valójában nem más, mint harc az energiáért. Figyelmet, szeretetet, támogatást, elismerést akarunk, tévesen azt hisszük, hogy mindezeket másoktól kell megszereznünk, ahelyett, hogy megadnánk önmagunknak azt, amire vágyunk: figyelmesek lennénk önmagunkkal, szeretnénk, támogatnánk, biztatnánk és elismernék saját magunkat (!) Ha megtennénk, máris nem lenne szükség arra, hogy hatalmi drámákat folytassunk. A hatalmi drámáknak mindig a félelem az alapja és több típusa van: a megfélemlítő, a vallató, a zárkózott, és a szegény én (áldozat).
A megfélemlítő
A megfélemlítőre általában az a jellemző, hogy harsányak, különféle és legtöbbször váratlan kitöréseikkel vonják magukra a figyelmet; amiért az energia feléjük áramlik, annak oka, hogy az emberek azt lesik (és tartanak tőle), hogy „na, mikor jön a következő jelenet?” Ha van olyan személy a környezetedben, akinek a jelenlétében szorongást érzel, vagy félsz, akkor nagy valószínűség szerint az illető megfélemlítő. A megfélemlítő sokat beszél, énközpontú, utasítgat, hajthatatlan (ne állj le vele vitázni…, nem érdemes), gunyoros. A megfélemlítők általában szegény énnel drámáznak.
Milyen belső tartalom húzódik meg néhány tipikus külső viselkedése mögött?
Lekezelés = alárendeltségtől való félelem
arrogancia = engem nem vesz észre senki
énközpontúság = velem senki nem törődik
hatalom = magamra vagyok utalva.
A vallató
A vallató típus, aki állandóan kérdőre vonja a másik ember cselekedeteit, szándékait, rosszindulatú, kritikus, kétkedő, gúnyos, maximalista, ő a „bezzeg” (a mérvadó), a többi emberben viszont állandóan a hibát keresi. A környezet pedig próbál megfelelni a vallatónak, a vallató elvárásainak (ezzel adva energiát ennek a hatalmi drámának).
Milyen belső tartalom húzódik meg néhány tipikus külső viselkedése mögött?
„Kinek/minek képzeled magad?” = gyerekkoromban nem ismertek el
„hova mész?” = félek, hogy elhagynak
„miért nem csináltad azt, hogy” = bizonyítsd be, hogy szeretsz.
A zárkózott
A zárkózott típus az, aki elvan a saját belső kis világában, a saját megoldhatatlan(nak hitt) problémáival, tele van félelmekkel, és kételyek között őrlődik. Nem kérnek segítséget, mert azt hiszik, hogy mindent maguknak kell megoldaniuk. Sajnos ez a típus olyan szinten bezárkózik a saját kis világában, hogy azt sem ismeri fel, hogy ha hiányt szenved valamiben (pénz, szeretet, elismerés, stb.) és problémái vannak, annak éppen az zárkózottság az oka. Erre a típusra jellemző az unottság, motiválatlanság, megközelíthetetlen, hiányzik belőle az együttműködés, hárítják a felelősséget.
Milyen belső tartalom húzódik meg néhány tipikus külső viselkedése mögött?
„Még nem készültem fel rá” = nem vagyok abban biztos, hogy meg tudom csinálni
„nincs elég pénzem/időm/tudásom” = nem bízom magamban, félek
„nem tudom/nem biztos” = nem leszek képes megcsinálni.
A szegény én
A szegény én a környezettől kivívott együttérzéssel szeretné magára irányítani az energiát. Ez a típus mindig pesszimista, aggodalmas arckifejezéssel sóhajtozik, sírdogál, előszeretettel ismételgeti drámáit, a megoldások nem érdeklik, hiszen ezzel elveszítené az energiaforrást (az őt sajnálgató emberek figyelmét, sajnálkozását). A szegény én olyan problémákat is meg akar oldani, amelyekhez valójában semmi köze, kiszolgáltatottként viselkedik, „áldozatot hoz”, ha azonban a környezet ezt természetesnek veszi, megsértődik; túlságosan előzékeny, majd később pedig úgy érzi, hogy kihasználják (Eric Berne Emberi játszmák c. könyvében ezt a játszmát „az emberek hálátlanok”játszmának hívja). A szegény én általában megfélemlítővel szereti körülvenni magát, hogy ezzel „konzerválja” áldozat szerepét.
Milyen belső tartalom húzódik meg néhány tipikus külső viselkedés mögött?
„Fáradt vagyok” = olyan sok mindent csinálok, de senki nem veszi észre/senki nem értékeli
„én már csak ilyen vagyok” = nem akarok változtatni/megoldani, különben nem jutok energiához
„jó nekem így” = nem törődsz velem
„majd én megcsinálom” = kellek neked.
Alakítsd át a hatalmi drámákat!
Az első lépés, hogy észreveszed, hogy hatalmi harc kezd kialakulni és tudatosítod, hogy most ezért érzed magad megfélemlítve, ezért akarsz magyarázkodni, mert éppen egy hatalmi harc kellős közepén vagy. Nézzünk pár példát, hogyan szakíthatod meg a játszmákat, hatalmi drámákat:
A megfélemlítőnek pl. elmondhatod, hogy „úgy érzem/úgy látom, azt akarod, hogy megijedjek tőled”, vagy „miért vagy dühös/mérges?”.
A vallatónak: „ha veled vagyok, úgy érzem, mintha állandóan vizsgáznom kellene”, „valami más is zavar még bennem?”
A zárkózottakkal: „úgy érzem, visszahúzódtál, mi az oka, mit érzel?”
A szegény énnel szemben: „mintha engem tennél felelőssé azért, ami elromlott az életedben”, úgy érzem, bűntudatot akarsz ébreszteni bennem”.
Ha egy hatalmi drámára nem a szokásos reakciót adjuk, azzal megszakíthatjuk a játszmát, fontos, mindezt ne felsőbbrendűen tegyük, hanem szeretettel és megértéssel a másik ember felé. Nézz mindig a dráma mögé, és lásd meg a sérült belső gyermeket, aki retteg és fél…
Schulcz Veronika vagyok, és 2008 óta foglalkozom személyiségfejlesztéssel, önismereti és életvezetési tanácsadással, life coaching-gal.
Remélem hasznos volt a cikk!
Ha szeretnél ezzel kapcsolatban segítséget kapni, akkor itt tudsz időpontot kérni online vagy személyes konzultációra: https://www.stressz-oldas.com/#kapcsolat