szülő-gyermek

Diszlexiás a gyermekem

by Veronika

Többször hoztak már hozzám olyan gyermekeket, akiknek különböző tanulási problémái voltak, és feltűnt több közös pont, valami, ami szerintem a diszlexiánál (diszgráfia, stb.) is nagyobb probléma.

Az első és legnagyobb gond, hogy ezeket a gyerekeket az osztálytársaik nagyon gyakran kicsúfolják. Ez tovább ront a helyzeten, egyrészt sajnos negatív én-képet eredményezhet, másrészt növeli a stresszt, mert innentől kezdve a gyermek az iskolai órákon szorongani fog, nehogy felszólítsák és nevetségessé váljék…

Mérgező szülők

by Veronika

“Amikor a szavak a lélekbe ivódnak

Bár a barátok, tanárok, testvérek és más családtagok kétségkívül sérülést okozhatnak megalázó megjegyzéseikkel, a gyerekek szüleikkel szemben a leginkább kiszolgáltatottak. Hiszen a gyerek univerzumának középpontjában a szülők állnak. Márpedig ha a mindentudó szülők folyton azt mondják, hogy “hülye vagy”, akkor az úgy is van. Ha az apa mindig azt mondogatja, hogy “semmirekellő vagy”, akkor az az igazság. A gyerekeknek nincs minek alapján kétségbe vonni ezeket az ítéleteket.

A gyermek a szülő tünete?

by Veronika

Nem ritka, hogy a szülők (legtöbbször az édesanya persze) felkeresnek valamilyen – a gyermekkel kapcsolatos – problémával, de végül az édesanyát kell oldani és nem a gyermeket. Vagyis ő, a gyermek “csak” lereagálja a szülő problémáját, stresszét és az nála jelentkezik valamilyen tünet formájában.

6-7 éves korig az édesanya és gyermeke szimbiózisban vannak, ez azt jelenti, hogy mindent, amit az édesanya átél, azt “veszi” a gyermek is, így valóban nem meglepő, hogy sok esetben nem is a gyermeket kell oldani, ugyan a tünetek nála manifesztálódnak, de az ok az édesanyánál keresendő.

Read More »A gyermek a szülő tünete?

Hazugságok hálójában

by Veronika

Szerintem senki sem szereti, ha hazudnak neki, ezt valahogy mindenki rosszul viseli, rosszul tűri. Ilyenkor persze nem is a hazugság fáj igazán, hanem az a fajta csalódottság, amit azért érzünk, mert megrendült a bizalmunk a másik emberben (pláne, ha közel áll hozzánk); vagy azért, mert rájövünk, hogy egy illúziót kergettünk csupán… A másikat olyannak láttuk, amilyennek látni akartuk, tehát ilyenkor elsősorban abban a képben csalódunk, amit magunkban felállítottunk a társunkról/barátunkról/kollégánkról, stb.

Az, hogy ki-milyen módon reagálja le, ha hazudnak neki az nagyon eltérő, ám, amikor valaki kifejezetten agresszív lesz egy kiderült hazugság miatt (mindegy, hogy verbális vagy fizikai agresszióról van szó), azért azzal kezdeni kell valamit.

Negatív hitrendszerek II.

by Veronika

Negatív korlátozó hitrendszereinkről már volt szó korábban, most egy olyan hitrendszerről szeretnék írni, amelyet nem mi, hanem szüleink (nagyszüleink, dédszüleink, stb.) alakítottak ki, vagyis generációs hitrendszeri blokkokról van szó, amellyel mi valamiért – többnyire – tudat alatt azonosultunk, és amelyeket akár tovább is adhatunk gyermekeinknek, unokáinknak…

Negatív hitrendszerek I.

by Veronika

Hat éves korunkra már van kb. 6000 hitrendszerünk, aminek a 90%-a (!) negatív. Lehetnek ezek egészen egyszerű és sokat hallott hitrendszerek, amelyek mindenki számára ismerősen csengenek: „ne fuss, mert elesel!”, „vegyél sapkát, mert kihullik a hajad!”. Vagy ott vannak a generációs (negatív) hitrendszerek, hitrendszeri blokkok, mint pl. „a mi családunkban mindenki pattanásos”, „a mi családunkban mindenki a hasára hízik”, „a mi családunkban senki sem volt sikeres”, stb.