személyiségfejlesztés

Tudod, mi a csapda az önismeretben?

Évek óta az önismeret fontosságáról beszélek, most meg azt állítom, hogy  csapda van az önismeretben? Az önismeretet, személyiségfejlesztést természetesen fontosnak tartom (szerintem ez a harmonikus, kiegyensúlyozott élet kulcsa), de ettől még sajnos van benne csapda!

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem minősítek sem módszereket, sem eszközöket, sem segítőket, sem az önismeret útját járó embereket (hiszen magam is ezt teszem); az írás nem tartalmaz ítéletet, kritikát, csupán az elmúlt évek szubjektív tapasztalatát.
Read More »Tudod, mi a csapda az önismeretben?

Neked is sikerülhet megszabadulni a belső kritikustól

Az egyik legnagyobb kritikus az életünkben: általában mi, saját magunk. Némi egészséges önkritikára természetesen szükség van, azonban fontos, hogy ilyenkor is szeretettel forduljunk önmagunk felé. A baj akkor van, ha átesünk a ló túlsó oldalára, és folyamatosan bántjuk, önostorozzuk, hibáztatjuk magunkat, azaz állandó (vagy gyakori) negatív belső párbeszédet folytatunk. Ez belső nyugtalansághoz, feszültséghez, alacsony önértékeléshez vezethet.
Read More »Neked is sikerülhet megszabadulni a belső kritikustól

Hogyan változtass meg egy viselkedést/reakciót 7 lépésben?

#1. lépés:

Gondold át, hogy mi az a cselekvés, viselkedésminta, reakció, amitől szeretnél megszabadulni, vagy amin változtatni szeretnél!

Járd körül kicsit ezt a viselkedésmintát/magatartásformát!
Segédkérdések:  Mi a cselekvés, reakció, stb. kiváltó oka? Milyen helyzetekben (esetleg kiknek a társaságában) szokott előfordulni, amin változtatni szeretnél? Hol, mikor, kivel szemben fordul elő? Ilyenkor pontosan mi történik?

Read More »Hogyan változtass meg egy viselkedést/reakciót 7 lépésben?

Lusta vagyok

Rengetegszer hallom a kliensektől azt a kijelentést, hogy “lusta vagyok”, amivel az a baj, mint a legtöbb önkritikával: rombolja az én-képet. Ráadásul a kritika önbeteljesítő jóslatként is működhet, ha túl sokat mondogatjuk magunknak. Így leszünk egy idő után tényleg lusták…

Amikor egy kliens olyan kijelentést tesz, hogy “lusta vagyok”, akkor megszoktam kérdezni, hogy érdekli-e az egyáltalán, aminek nem igazán akar nekiállni? Read More »Lusta vagyok

Én vagyok a hibás

Amikor valaki az önismeret, személyiségfejlesztés útjára lép, akkor gyakran előfordul (legalábbis ezt tapasztalom az egyéni konzultációkon, és tréningeken, tanfolyamokon is), amikor az emberek rájönnek, hogy nem a körülményeik áldozatai, olyankor egyszer csak elkezdik hibáztatni magukat. A nem működő házasságukért, a munkahelyi problémákért, a rossz anyagi helyzetért, a szülőkkel való nem ideális kapcsolatért… Nem egyszer előfordult, hogy az egyéni konzultáció, vagy valamelyik tréning végén valaki azt a konklúziót szűrte le, és ez a mondat, szó szerint így hangzott el több esetben is, hogy “én vagyok a hibás”. Ilyenkor egy kicsit azért összeomlok belül – nem jó ezt hallani, nem ez volt a cél! Míg rá nem jöttem, hogy valójában az emberek ilyenkor nem megfelelően fogalmaznak. 🙂

Read More »Én vagyok a hibás

A kognitív “rövidlátás”

Előfordult már Veled, hogy volt egy konfliktusod valakivel, majd azt megosztottad másokkal? A “mások”, akiknek elmesélted az esetet, pedig jól megerősítettek abban, hogy Neked van igazad, Te látod jól a helyzetet? Volt már ilyen…? Én bizony már “kaptam magam” ilyesmin…
Amikor konfliktusunk van valakivel, akkor hajlamosak vagyunk szövetségeseket keresni (egy barátot, egy családtagot, egy kollégát, stb.), akik majd jól megerősítik és elismerik a tényeket. Eleve sok esetben éppen ezért meséljük el a nézeteltérést, mert azt akarjuk hallani, nem mi hibáztunk, a másik fél látja rosszul a dolgokat, a mi nézőpontunk a helyes. Azaz szeretjük magunkat körülvenni olyanokkal, akik jól megtámogatják a vélt igazságainkat.
Ezt nevezik kognitív rövidlátásnak a konfliktuskutató szakemberek.

Read More »A kognitív “rövidlátás”

A “Ne létezz!” gátló parancs

# Nem várt, nem tervezett gyermekek

A “Ne létezz!” gátló parancs jellemzően azoknál a nem kívánt gyermekeknél fordulhat elő, akiket még a születésük után sem fogadtak el a szüleik (vagy esetleg más meghatározó személy, pl. nagyszülő), és még utána sem békéltek meg a létezésükkel . Ezek az emberek gyermekként úgy érezhették, hogy zavarnak, útban vannak, feleslegesek, nem számítanak, nem fontosak. Előfordulhat akár az is, hogy a szülők nem csak éreztetik, de el is mondják gyermekeiknek, hogy “miattad mentem hozzá apádhoz”, “miattad vettem el anyádat”,”miattad nem váltunk el”, “miattad nem tudtam karriert csinálni”, vagyis hibáztatják gyermekeiket életük vélt, vagy valós kudarcáért, a rossz sorsért, rossz házasságért.

Read More »A “Ne létezz!” gátló parancs