1961 és 1962 között érdekes kísérletet folytattak a YALE Egyetemen: a feltétel nélküli engedelmességet vizsgálták. A kísérlet célja a résztvevők tekintéllyel szembeni engedelmessége volt, valamint a hatalom szociálpszichológiai vonatkozásait vizsgálta.
Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa arra a kérdésre is szeretett volna választ kapni, hogy a második világháború során a náci katonák miért engedelmeskedtek a kegyetlen parancsnokoknak.
Micsoda lehetőség, hogy egy személyben lehetek nő, anya, feleség, testvér, szomszéd, kolléga, barátnő, osztálytárs és még mennyi minden más! Ám mindezekhez a kulcs az, hogy én elsősorban én magam vagyok, akiből kibontakozva e fontos szerepeimet megfelelően és örömmel tudom ellátni. Mindez furcsán hangozhat, és én sem gondoltam ezt mindig így. Régebben fogalmam sem volt az önismeretről, szerepekről, saját igényekről egyáltalán. Read More »Én-időm, én-életem (vendégpost egy kliensemtől)
Anno a kineziológiai oldások során rengetegszer találkoztam azzal, amikor valaki – többnyire nem tudatosan – folyamatosan önsorsrontásban van. Ami azt jelenti, hogy döntéseivel, cselekedeteivel, választásaiban ellentmond a józan észnek, a logikának, a korábbi rossz tapasztalatoknak
A problémababáról először egy – Kádár Annamária pszichológussal (Mesepszichológia 1., 2.) készült – interjúban olvastam. Persze rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, hogy mi is ez és hogyan tud segíteni? Úgyhogy rögtön utána is olvastam! 🙂
A problémababát angolul Worry dolls-nak hívják, spanyolul pedig a Muñecas quitapenas néven emlegetik. Guatemala-ból ered és abban az indián (egészen pontosan maja) hagyományban gyökerezik, hogy este, ha a személy (gyermek vagy felnőtt, mert felnőtteknek is segít ám 🙂 ), nem tud aludni a problémái miatt, akkor ezt elmondhatja a problémababájának, amit aztán a párnája alá helyez.Read More »Mi az a problémababa és hogyan segíthet Neked?