Skip to content

emberi játszmák

Neked is bűntudatod van az én-idő(d) miatt?

Az én-idő, mint téma, az utóbbi években egyre népszerűbb lett, mivel felismertük ennek fontosságát, szerencsére. 🙂 Ma már nem olyan időket élünk, mint dédanyáink idejében, akiknek eszébe sem jutott az, hogy önmagukra is fordíthatnának időt. Abban az időben nem volt más csak a kötelesség, család, gyerekek, állatok, főzés, takarítás, dolgozni a földeken. Nem volt egyszerű az élet… Ha megnézel régi fotókat, olyan ritka, hogy az emberek mosolyogtak volna rajta, vagy, hogy pl. megérintsék egymást. Még a gyerekek is amolyan „mini felnőttek” ezeken a képeken. Nekem ezekről a fotókról hiányzik a jókedv, az intimitás. Elnézve ezeket a képeket, sokszor olyan érzésem van, hogy a felmenőink nem is éltek, hanem túléltek. Belegondolva, az akkori politikai, gazdasági helyzetből adódóan (pl. háború, éhezés) ez sok esetben sajnos tényleg így is volt, szó szerint túléltek, egyik napról a másikra… Ha igényük is lett volna én-időre, nekik nem volt annyi lehetőségük (szinte semmi), mint a ma élő embereknek.

Read More »Neked is bűntudatod van az én-idő(d) miatt?

Így léphetsz ki a játszmákból

Az egyik kedvenc témám az emberi játszmák, a játszmák mögött meghúzódó dinamika: ki mit miért csinál; vajon milyen én-állapotban vannak a játszmázók (szülő-én, gyermeki-én, felnőtt-én); játszmázik az illető, vagy manipulál; esetleg egy rejtett tranzakciót hisz „nyílt kommunikációnak”; ki az áldozat, a bántalmazó és a megmentő? Az egyéni konzultációk során gyakori téma a játszmázás, és a leggyakoribb kérdés a kliensek részéről, amikor valaki felismeri, hogy játszmában van az, hogy „de hogyan léphetek ki belőle?”.

Az sajnos egy irreális elvárás, hogy soha ne játszmázzunk, én is bele-belecsúszom egy-egy játszmába (van, amikor csak utólag „esik le a tantusz”), de ha elég éberek és tudatosak vagyunk, akkor egyre kevesebb lesz az életünkben ezekből az energiarabló tranzakciókból, hogy helyette valóban a nyílt, egyenes, őszinte, erőszak- és manipulációmentes kommunikációra fókuszálhassunk.

Read More »Így léphetsz ki a játszmákból

Mikor NINCS szükség a Belső gyermek gyógyítására?

Lehet, hogy a kérdés meglepő, azonban van olyan, lehet olyan, amikor nincs szükség arra, hogy gyógyítsuk a Belső gyermeket.

Ha az alábbiakat rendszeresen megéled, akkor biztosan nincs:

– ha a jelenben élsz, sosem rágódsz a múlton és nem aggódsz a jövőn
– ha játékos vagy (sok felnőtt lustaságnak, „haszontalanságnak” tekinti a játékosságot…)
– ha minden izgalmas és érdekes a Számodra
– ha nem vagy szigorú, hanem megengedő vagy önmagaddal
– ha bátran kísérletezel, felfedezel, kíváncsi vagy, ösztönzöd magad, hogy ismeretet szerezz a világról
– ha egyszerűen csak azért teszel dolgokat, mert örömödet leled benne
– ha nyitottnak érzed magad
– ha soha nem szégyenítettek megRead More »Mikor NINCS szükség a Belső gyermek gyógyítására?

Te szoktál játszmázni? (1. rész)

A kérdés valójában költői volt, ugyanis mindenki szokott… 🙂 A társas érintkezés leggyakoribb formája tulajdonképpen játszma, amely mindig egy előre meghatározott kimenetel felé halad. Vannak ártalmatlan kis játszmák, de vannak olyan játszmáink is, amelyeket jobb, ha felismerünk és megszakítunk. Eric Berne Emberi játszmák c. könyvében arra világít rá, hogy minden játszma gyökere valójában a gyermekkora nyúlik vissza, továbbá három én-állapotot különböztet meg, ezek pedig a következők: szülői, gyermeki és felnőtt én-állapot.Read More »Te szoktál játszmázni? (1. rész)