Az érzelmek elengedése Sedona-módszerrel

Egyre többen vannak tisztában vele, ha nem éljük meg a negatív érzéseinket, hanem elfojtjuk őket, azok bizony megbetegíthetnek minket, fizikai tüneteket okozhatnak. De az is ugyanilyen káros lehet, ha a negatív érzéseinket „dédelgetjük” és hosszú hónapokig, évekig, évtizedekig ragaszkodunk a haraghoz, sértődöttséghez, bánathoz, stb.  Ráadásul minél tovább „agyalunk” a történteken, annál inkább a másik fél áldozatának fogjuk érezni magunkat, holott már nem a másik fél bánt minket, hanem mi magunk tartjuk fenn az érzelmi stresszt azzal, hogy újra és újra éljük az eseményeket azzal, hogy folyamatosan felidézzük.
Személy szerint arra biztatnék mindenkit, hogy találja meg az arany középutat a (negatív) érzések megélése és azok elengedése között. De első körben mindenképp éld meg az érzéseidet, hiszen jogod van az érzelmeidhez.
Arra vonatkozólag pontos recept nincs sajnos, hogy mikor történjen meg az elengedés, mert ez szubjektív, és nyilván a történtektől is függ, valamint attól is, hogy a másik fél mennyire áll közel Hozzád, stb. Tanácsolni csak annyit lehet, hogy túlságosan hosszú ideig nem érdemes húzni az elengedést, és semmi esetre sem érdemes egy szegény-én játszmába, vagy önsajnálatba kergetni magunkat.

Elengedni, de hogyan?

Veled előfordult már, hogy történt valami, amit negatívan éltél meg, elmesélted egy barátodnak, ismerősödnek, ő pedig azt válaszolta, hogy „engedd el!”?
Ha jól megvizsgáljuk, akkor az „engedd el” tanács (és ennek ilyen-olyan variáció: „ne foglalkozz vele!”, „ne törődj vele!”, „vedd be a lesz..m kapszulát!”), tulajdonképpen egyrészt arra biztat, hogy nyomd el az érzéseidet, másrészt a másik fél (akinek elmeséljük a sérelmeinket) pedig egyszerűen nem veszi komolyan az érzéseinket, vagy azt, hogy ez most nagy probléma nekünk, elintézi egy „engedd el”-lel… Ha ilyenkor visszakérdeznénk, hogy de hogyan engedjem el az érzéseimet, nem valószínű, hogy kapnánk hasznos és gyakorlati tanácsot.  A hogyan kérdésre a válasz többnyire kimerül egy „ne gondolj rá!”-ban, amivel nagyjából ott vagyunk, mint az engedd el! felszólítással.
Ha Te legközelebb olyan helyzetbe kerülsz, hogy valaki beszél Neked egy  eseményről és az ahhoz kapcsolódó negatív érzéseiről, akkor esetleg megkérdezheted a beszélgetőpartnered: „és késznek érzed magad arra, hogy elengedd ezeket a negatív érzéseket?” (magyarul: hadd döntse el ő, meg akar-e szabadulni az érzéseitől, ne döntsd el helyette Te, hogy mit tegyen), ha a válasz nem, tartsd tiszteletben, ha a válasz igen, mesélhetsz az illetőnek pl. a Sedona-módszerről, de először próbáld ki Te magad. 🙂

A Sedona-módszer lépései

1. Lépés: válassz ki egy problémát, ez kapcsolódhat a szeretteidhez (családon belül, vagy kívül is), de akár életed valamelyik területére is fókuszálhatsz: pl. munka, egészség.
2. Lépés: Nevezd meg, határozd meg az érzést, amit az 1. pontban beazonosított problémával kapcsolatban érzel. Egyértelműen, konkrétan határozd meg az érzést (tehát nem elég annyi, hogy „ez nekem rossz érzés”, a rossz az tág fogalom, pontosíts).
3. Lépés: Koncentrálj, azonosítsd be, amit igazán érzel. Biztosan ezt érzed? Az őszinteség nagyon fontos. Előfordulhat, hogy a 2. pontban meghatározott érzéshez köze nem lesz, ha mélyen magadba nézel, lehet, hogy egy teljesen más negatív érzés bukkan fel. Figyelj a fizikai érzeteidre is: hol érzed a testedben ezt az érzést? A gyomrodban? Szorít a torkod? Hevesebben ver a szíved?
4. Lépés: Engedd át az érzést magadon, járja át az egész testedet és lelkedet, töltsön ki ez az érzés minden szempontból. Éld át az érzést, hagyd, hogy eluralkodjon Rajtad!
5. Lépés: Kérdezd meg magadtól, hogy készen állok arra, hogy elengedjem ezt az érzést? Figyeld meg önmagad, és rájössz, hogy az érzés nem azonos önmagaddal! Ha az előző pontot helyesen végezted, érezni fogod, hogy az érzés nem Te vagy. Ez segítségedre lesz abban, hogy elengedd az érzést, amitől szeretnél megszabadulni. Ha nem érzed, hogy az érzés nem Te vagy, ismételd meg a 4. pontot!
6. Lépés: Vond le a tanulságot. Ez az érzelem üzenet volt Számodra, azt jelzi, hogy valamit meg kellett tanulnod. A tanulság megfejtésében segít, ha megkérdezed magadtól: „mi értelme volt ennek az érzésnek”? Majd természetesen válaszold is meg.
7. Lépés: Kérdezd meg magadtól, hogy „örülök ennek az érzésnek?” (valószínű, a válasz nem, hiszen akkor nem akarnád elengedni, ha örülnél neki 🙂 ), majd időben határold be, hogy mikor engeded el az érzést, bátran kérdezd meg ezt is magadtól: mikor akarom elengedni ezt az érzést? Az esetek többségében a válasz erre az, hogy azonnal, vagy most.  Bocsásd el az érzést, de az is előfordulhat, hogy spontán távozik az érzelem.
   (Ha ennél a pontnál nem az a válasz, hogy „most”, akkor ismételd meg az előző pontokat, ha ezt követően sem tudod azt válaszolni, hogy „most”, akkor még nem vagy kész elengedni az érzést. Semmi baj, próbáld meg később a gyakorlatot.)
8. Lépés: Érezni fogod a felszabadulást testi és lelki szinten is. Olyan érzésed lehet, mintha egy hatalmas tehertől szabadultál volna meg. Könnyednek érezheted magad, lehet, hogy nevetésben törsz ki, ezek teljesen rendben vannak.
9. Lépés: Ellenőrizd le, hogy most mit érzel? Figyeld meg, hogy van-e Benned indulat még. Ha valamilyen negatív érzés még van Benned, vagy akár fizikai szinten van valamilyen érzeted, akkor ismételd meg az első 8 pontot újra.

Végezheted a Sedona-módszert bármennyiszer, érdemes minden olyan Benned lévő érzelemre külön megcsinálni, amitől meg akarsz szabadulni (tehát egyszerre ne foglalkozz több érzelemmel). Gyakorold minél többször, idővel egyre jobban megy, és egyre könnyebben fogod elengedni a negatív, lehúzó érzéseket. Persze csak, ha kész vagy rá és úgy érzed, itt az ideje az elengedésnek, ezt soha ne egy külső nyomásra, más tanácsára tedd meg! 🙂