Pikkelysömör, mint az egyik legpszichoszomatikusabb betegség

A legtöbb fizikai tünet mögött valamilyen lelki ok húzódik meg, de ezen belül is vannak olyan betegségek, amelyek a legtipikusabb pszichoszomatikus betegségek közé sorolhatók: ilyen az allergia, asztma, gyomorfekély, ekcéma, és ilyen pl. a pikkelysömör (psoriasis) is. (“A legfeltűnőbb tünetek testi jellegűek, azonban a modern orvostudomány arra is figyelmet fordít, hogy számos lelki betegség is összefüggésben áll a psoriasisszal.” Forrás: Wikipédia)

Húszas évei második felében járó hölgy kliensem, több “csomaggal” érkezett hozzám, elmondása szerint nem tudja jól kezelni a munkahelyi stresszt, és ez sajnos a párkapcsolatára is kihat, valamint jelezte felém azt is, hogy gyermekkora óta pikkelysömörrel küzd. Az első találkozásunkkor azon dolgoztunk, hogy megfelelően tudja kezelni a munkahelyén felmerülő problémákat. A második találkozásunk során kiderült, hogy sikerrel jártunk, hiszen azóta sokkal nyugodtabb kliensem, elfogadóbb, kiegyensúlyozottabb, és már nem ideges, feszült, amikor dolgoznia kell menni és ez által, a benne történt változások hatására párkapcsolata is harmonikusabbá vált. 🙂 Így rátértünk a másik megoldandó feladatra: a pikkelysömör lelki hátterére, és megkerestük, múltjában hol vannak azok a blokkok, amelyek ehhez a tünethez vezettek.

Az izomtesztelés két életkornál is jelzett, a 7 és 10 éves korban, valamint a 7 éves korra vonatkozólag számos plusz információt teszteltem ki. Az egyik információ a Víz elem volt, ami erős félelemre, idegességre utal, a következő információ, melyet kiteszteltem a “hangos olvasástól való félelem”, a harmadik pedig egy hitrendszeri blokk volt, miszerint “nem érzem magam biztonságban”, (sőt, a fájdalomviselkedésben még a jelentéktelenség, csökkentértékűség is felszínre jött). Az izomteszteléssel kliensem ebben az életkorokban megélt érzéseit is beazonosítottuk: bánatosnak érezte magát, és vágyott az egyenrangúságra. Így ezeknek az információknak a nyomán kellett elindulnunk.

Homlok-tarkó tartás közben kliensem elmesélte, hogy 7 éves korában kezdte az iskolát, majd elmondta azt is, hogy ekkor még nagyon dadogott, ezért félt, amikor felszólították és neki kellett (hangosan) olvasnia… Persze, hogy félt, hiszen a gyerekek ebben az életkorban még kevésbé tolerálják a másik gyermek “hibáit”, sőt, jellemzően felnagyítják azt és csúfolódnak, ha valaki valamilyen területén “gyengébb” náluk. Így értelmet nyert az egyenrangúság hiánya, értelmet nyert a fájdalomviselkedés (jelentéktelenség, csökkentértékűség) – hiszen kevesebbnek érezte magát az osztálytársainál, és értelmet nyert a “hangos olvasástól való félelem” (ezt nem kell magyarázni, azt hiszem), valamint a hitrendszeri blokk is egyértelművé vált, miszerint “nem érzem magam biztonságban”. Aki pedig nem érzi magát biztonságban – és egy ilyen helyzetben ez nem csoda, az próbálja védeni magát valamilyen módon (bőr = védelem!!), kliensem úgy, hogy “”plusz bőrt növesztett””. (Pikkelysömör esetén a bőr hámsejtvándorlása többszörösére gyorsul!)

A másik életkorban (10 év), az történt, hogy kliensem új osztályközösségbe került, és félt attól,  hogy csúfolni fogják a dadogása miatt megint. Korábbi osztálytársai egy idő után megszokták, elfogadták a dadogását, tehát tulajdonképpen a 7 éves korban megélt stresszek, félelmek kapcsoltak be nála (egy korábbi stresszhelyzetet bármi bekapcsolhat: hang, íz, tekintetirány, hasonló szituáció, valamilyen mozdulat, szín, stb., és akkor ugyanolyan érzelmi reakciót adunk, mint korábban). Páciensem soha nem gondolta, soha nem hozta összefüggésbe, hogy a  dadogásának köze van a pikkelysömörhöz, ez óriási felismerés, AHA-élmény volt számára. Meglepődött, hogy tulajdonképpen a dadogása miatti félelem, csúfolódás miatt védte magát a többiektől, az osztálytársaitól és ez a lelki háttere a bőrbetegségének. Beszélgetésünk során az is kiderült aztán, hogy felső tagozatban olyan tanárt sikerült kifognia, aki remekül kezelte a dadogásával kapcsolatos félelmeit, olyannyira, hogy kliensem dadogása tulajdonképpen megszűnt. 🙂 (Nekem például fel sem tűnt, észre sem  vettem a közös munka során, egyetlenegy alkalommal sem dadogott.)

Az érzelmi stresszoldással, a két agyféltekét összehangoló korrekciókkal oldottuk a betegség lelki okait, valamint az oldás részeként, mintegy megerősítve azt, kliensem otthonra kapott házi feladatot, mégpedig a hitrendszeri blokk oldását (ez általában több hetet vesz igénybe, és minden esetben szükséges otthon is foglalkozni vele), mindezek által pedig csökkenhetnek a tünetek, ehhez persze kliensem együttműködése is szükséges (anélkül soha nincs siker!), de ebben egyáltalán nem volt hiány. 🙂

És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy ajánljak egy filmet, ha már a dadogásnál tartunk: szeretettel ajánlom A király beszéde c. filmet (könyvet), amely remek példája annak, hogy a dadogás megfelelő hozzáállással remekül kezelhető, és nem kell, hogy megkeserítse bárki életét. Szerintem példaértékű a filmben a terapeuta – Lionel Logue (Geoffrey Rush) és VI. György (Colin Firth) hozzáállása is. A film igaz történetet dolgoz fel, nekem nagy kedvencem lett. 🙂 Nézzétek meg, érdemes!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük