Pánik, szorongás

Az egyik leggyakoribb probléma, ami miatt felkeresnek, az a pánikbetegség. Ennek nagyon sokféle oka lehet, és az, hogy egy-egy negatív érzelmi töltés kinél-mit vált ki a későbbiekben (milyen testi, vagy lelki tünetet), azt előre megjósolni nem lehet. Van, aki lehet, hogy allergiás lesz; van, aki lehet, hogy depressziós; van, akinél lehet, hogy fóbia alakul ki; van, akinek párkapcsolati problémái lehetnek, és van, aki pánikbeteg lesz, stb. Mindezt azért szeretném leszögezni, mert az alábbi eset nem jelenti azt, hogy a feltárt probléma mindenkinél pánikbetegséget okoz. Ugyanis a lent bemutatott esetben ezt egy olyan stresszhelyzet váltotta ki, amelyen (vagy hasonlón) szerintem a legtöbben átestünk gyermekkorunkban.

Fiatal tanárnő keresett fel azzal a problémával, hogy pánikbeteg,
és a rosszullétek nem egyszer, legtöbb esetben az iskola folyosóján törnek rá, ami számára nagyon kellemetlen.
Mint derült égből a villámcsapás jelentkezik ilyenkor nála a szorongás, megmagyarázhatatlan félelem, rémület, légszomj, szívdobogás.
Az izomtesztelés során az öt éves kornál kaptam jelzést, amikor is kliensem bánatosnak, tönkretettnek érezte magát. A tönkretettség érzése a legyőzőttségből fakad, vagyis egy bizonyos szituációban nem érezte az egyenrangúságot. A fiatal hölgy elmondta, hogy öt éves volt, amikor fel kellett szúrnia a fülét, és nagyon kellemetlen emlék, élmény kapcsolódik hozzá: az egészből annyi maradt meg számára, hogy a szüleivel ment az sztk folyósóján, ahol a rendelő ajtajában észrevette a fehér köpenyes ápolókat. Kliensem elmesélte, hogy nem akart bemenni a rendelőbe (érthető módon, hiszen tudta, hogy valami rossz fog történni), és erre az ápolók és az orvos, karjánál fogva rángatták be a síró, kiabáló, megrémült, ellenálló gyermeket…
Utaltam rá korábban, hogy a stresszhelyzetet bármi bekapcsolhatja: egy tekintetirány, egy szín, hasonló szituáció. És mi történt a jelenben? Mikor jelentkezett a legutóbb is a pánikroham? Amikor kliensem az iskola folyosóján éppen az órájára igyekezett,  a fehér köpenyt viselő kolléganőjével. Önmagában a folyosón való “sétálás” is bekapcsolhatta volna az öt éves kori negatív érzelmi töltést, de raádásként ott volt még a fehér köpeny is. A folyosót + fehér köpenyt és az ahhoz kapcsolódó rémületet, félelmet, szorongást (bánatot, tönkretettséget) az agy összekapcsolta, így a jelenben ugyanúgy reagált, ugyanazt az érzelmi reakciót adta, amit öt éves korban… Továbbá az agy hibásan rögzítette azt a történés-következmény párost, hogy a folyosó + fehér köpeny minden esetben egy fájdalmas orvosi beavatkozást von maga után, így az attól való félelem, stressz folyamatosan bekapcsolt ezekben a szituációkban, helyzetekben.
Megkértem kliensemet, hogy pozitív vizualizációban nyugtassa meg a gyermeki énjét, vígasztalja meg azt az öt éves kislányt, aki egykor volt, szeretegesse, ölelje meg és éreztesse vele, hogy biztonságban van. A gyermeki én megnyugtatása minden esetben katarzis, és nagy megkönnyebbülést okoz, ezúttal is így volt. 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük