Miért nem jön a baba?

Az elmúlt időszakban több olyan hölgy érkezett hozzám, akik évek óta tartó sikertelen próbálkozás után jöttek el végül kineziológiai stresszoldásra, mert már nagyon szerettek volna kisbabát. Ahogyan egy megoldandó feladatra sem, a “babás” témára sem lehet sablonokat húzni, hogy mi lehet a háttérben. Ez is igencsak eltérő. Egy adott esetre általában 3-4 oldás kell, a babavárással kapcsolatos megkeresések ennél azért általában több oldást igényelnek, bár ellen példám is van: a közelmúltban volt két olyan hölgy is nálam, akik már a második oldásra várandósan érkeztek :-))(egyikük kerek egy év, a másikuk fél év sikertelen próbálkozás után keresett fel), ill. tavaly decemberben egy hölgy a harmadik oldást követően jelentkezett a jó hírrel, miszerint kisbabát vár (ezt megelőzően másfél-két évig próbálkoztak). :-)) Sajnos ez a ritkább, általában 5-6 alkalom/oldás is kell az ilyen témára, ill. mivel a test lassabban követi az agyat, gyakori, hogy az oldássorozatot követően kell pár hónap, amíg megfogan a baba.

Huszas évei közepén járó hölgy kliensem is ezért keresett fel, mert már egy ideje hiába próbálkoztak a párjával, csak nem akart jönni a baba. Múltjában több egyéb életkor mellett meghatározó volt a 6 éves kora, amikor páciensem valamiért kishitűnek és lenézettnek érezte magát. Kliensem elmesélte, hogy ebben az időszakban eléggé meghízott, amit az édesanyja remekül kezelt: egészséges ételeket vásárolt és főzött a lányának, és beíratta egy tánciskolába, hiszen a mozgás fontos ilyen esetben (is). Azonban az édesapa sajnos nem így állt lánya túlsúlyához…

Aki “kövér”, azt lenézik?

Az édesapa állandóan piszkálta a lányát, és “kövér” jelzővel illette, ráadásul ki is nevette őt a plusz kilók miatt. Tehát innen jött a 6 éves korban megélt lenézettség érzése. Kliensem azóta is annak a túlsúlyos kislánynak látja magát, aki egykor volt (noha a jelenben teljesen rendben van a súlya), és retteg attól, hogy esetleg ismét meghízik.Pedig egy várandósság alatt, teljesen természetes módon – a magzat, a méhlepény, magzatvíz súlya miatt – feljön pár kiló…Az oldással világossá vált, hogy páciensem miért fél az “elhízástól”, ez által az áldott állapottól: nem akarta, hogy ismét lenézettnek érezze magát. Akár az édesapja által, akár a párja által, akár a környezet által. Nála egyszerűen a plusz kilókhoz kapcsolódott egy olyan negatív érzelmi töltés, mint a lenézettség. Illetve egy olyan – hibás – hitrendszert rögzített, hogy “aki túlsúlyos (vagy, akin plusz súly van), azt lenézik”. És ezt akarta elkerülni. Márpedig ezt csak úgy kerülhette el, ha tartja a súlyát, ez pedig nem lehetséges, amikor valaki kisbabát vár. Tehát nem attól félt, hogy elveszíti az alakját, hogy nem tud lefogyni, hiszen erre már egyszer képes volt. A lenézettségtől való félelem hatott rá bénítólag.

Mást akarunk tudatosan, mint tudat alatt

Vagyis tudatos szinten a hölgy akart kisbabát, a tudatalattija azonban határozottan tiltakozott: “megint lenézett akarsz lenni?” Egyszerűen nem akarta ismét megélni a gyermekkorban elszenvedett sérelmeket, félt ettől, ezért a tudatalatti folyamatosan blokkolta azt, hogy megfoganjon a baba.

Amikor valaki nagyon vágyik egy gyermekre, akkor nagyon nehéz elhitetni, megmagyarázni az illetőnek, hogy ezt csak tudatosan akarja, tudat alatt nem biztos. De ennek mindig oka van, amit akár kineziológia stresszoldással, akár Hellinger-családállítással, stb. felszínre hozhatunk. És sokkal könnyebb elindulni a gyógyulás felé, ha már tudatosítottuk az okokat.

Az érzelmi stresszoldás során semlegesítettük a lenézettség érzését, kliensem tudatosította, hogy az édesapa viselkedése valójában nem kliensemről, hanem önmagáról (az apáról) szólt… Ő nem volt békében, harmóniában önmagával, ezért tett megjegyzéseket lányára. Így, hogy kliensem meglátta édesapjában az esendő embert, meg is tudott neki bocsátani, tehát már a harag energiája sem blokkolja többé a gyermekáldást. 🙂

A bűntudat is blokkolhat

 Egy másik esetben az áldott állapotot a bűntudat érzése blokkolta… Fiatal kliensem és párja fél éve próbálkoztak, mert kisbabát szerettek volna. Amikor kliensem felkeresett, elmesélte, hogy nagyon fél, ugyanis egy évvel ezelőtt éppen félidős várandós volt, amikor nehéz döntést kellett meghozniuk: kiderült, hogy a kis magzat nem egészséges, és választaniuk kellett, hogy így is vállalják-e a kisbabát, vagy pedig nem. Ők az utóbbi mellett döntöttek. Páciensem elmesélte, hogy azóta is nagyon fél, nehogy ismét megtörténjen velük ez a szörnyűség, és azért keresett fel, hogy ezt a félelmet oldjam nála. Ő úgy gondolta, olyan erős a félelme, hogy ezért nem jön a várva várt baba.
Az oldás során azonban kiderült, hogy nem a félelem a valós ok (ez volt tudatos szinten), hanem a bűntudat érzése (ez tudat alatt volt). Páciensem elmondta, hogy valóban okolja magát, amiért “ilyen” döntést hoztak, és nem vállalták fel a beteg kisbabát. A bűntudat nagyon veszélyes érzés, ilyenkor legfontosabb tudatosítani, hogy nincs se Égen se Földön olyan hatalom, amely elítélhetne minket, csak saját magunkat ítélhetjük el, így feloldozást is csak mi adhatjuk meg önmagunknak.
Pozitív vizualizációban és korrekciók segítségével oldottuk a bűntudat érzését, amely valóban sikeres volt, hiszen a második találkozásunkkor a “hogy vagy?” kérdésemre páciensem elmosolyodott és elújságolta, hogy kisbabát vár. :-))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük