Miért nem baj, ha kontrollos vagy?

Az, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk az életünket, a dolgokat kézben tartsuk, hogy aktívan alakítsuk a saját életünket, ez alapszükséglet. Azaz, akkor érezzük biztonságban magunkat, ha ez az alapszükséglet teljesül, szükségünk van az önrendelkezésre, a cselekvés szabadságára, hogy aktív részesei legyünk a döntéseinknek, ezek mind-mind hozzájárulnak a belső stabilitáshoz. Ha ez a kontroll elveszik, akkor előfordulhat, hogy stressz, szorongás, félelem jelentkezik.

Az elmúlt időszak erre nagyon jó példa, nagyon sok ember azért szorong(ott) a kialakult helyzet miatt (koronavírus járvány), mert elveszítette a kontrollt. Ezt én magam is átéltem sokakkal együtt, hogy nem tudom ellenőrzésem alatt tartani a helyzetet, nem én döntöm el pl., hogy mikor indítok újra tanfolyamokat; hogy mikor lehet újra személyes konzultációra jönni hozzám, meddig tart a helyzet, stb., nem én alakítom, hogy beülhetek-e egy kávézóba, étterembe; hogy mikor megyek boltba (egyszer vissza is „pattantam” a bolt ajtóból, mert háromnegyed 12-kor mentem, egyszerűen kiment a fejemből, hogy csak 12 óra után mehetek be…, egyszer meg nem tudtam bemenni, mert nem volt nálam maszk).

Mi segíthet, ha elveszítetted az irányítást az életed felett?

Leírom, hogy nekem mi segített. Egyrészt a rugalmasság, alkalmazkodóképesség, kompromisszum. Ha valaki ezeket az erőforrásokat be tudja vonni (mert ezek erőforrások bizony!!), akkor ez nagyban segít, hogy csökkenjen a szorongás.

Nekem segít az is, ha úgy állok hozzá, hogy oké, akkor most nem én irányítok bizonyos helyzeteket, de megkeresem, hogy ezen belül mégis mi az, amit viszont még mindig én tartok ellenőrzésem alatt, amiben még mindig én döntök?

Pl.: Nem tudtam indítani tanfolyamokat, de lehetőségem volt úgy dönteni, hogy új tréningeket dolgozok ki ebben az időszakban, és azt is irányíthattam, hogy milyen témában; hogy úgy osztottam be az időmet, hogy befejeztem, felpörgettem a megkezdett webdesigner tanfolyamot (jelentem, sikeresen vizsgáztam, most várom, hogy postázzák a bizonyítványomat :-)) ); hogy abban a negyed órában, amíg nem mehettem be a boltba és várnom kellett, eldönthettem, hogy mit csinálok: beültem az autóba és felhívtam az Anyukámat; amikor haza kellett mennem a maszkomért, akkor én dönthettem, hogy milyen útvonalon megyek; hogy nem ülhettem be egy kávézóba ugyan hónapokig, de itthon főzhettem magamnak egy finom kávét, és nem csakúgy felhörpintettem gyorsan, hanem megadtam a módját, mintha kávézóban lennék. 🙂

Mikor túlzó a kontroll?

Ha nem csak önmagad, de mások életét is irányítani akarod, akkor elképzelhető, hogy túlzó a kontroll bizony… Pl. az a szülő, aki a már felnőtt, családos gyermekei életét is irányítani akarja, ellenőrzése alatt akarja tartani, az szinte egészen biztosan átesett a ló túlsó oldalára. Aki el akarja dönteni, hogy egy barátja szakítson/váljon el a párjától, mert szerinte „nem illenek össze”; vagy milyen munkát végezzen a barátja, társa, mert „az neki való lenne”; milyen hobbit válasszon, stb. hát ott is sanszos, hogy az illető átesett a ló túlsó oldalára, ami a kontrollt illeti…

És, ha én nem kontrollálok, nem döntök semmiben?

Ilyen is van…, amikor valaki a saját életében sem hozza meg a döntéseit, mert nem tudja meghozni. Mert valamikor egy nem megfelelő döntést hozott, vagy gyermekként nem kapott döntési lehetőségeket, nem tarthatott ellenőrzése alatt semmit (én abban hiszek, hogy egy gyermeknek az életkornak megfelelő döntési lehetőségeket meg kell adni, hogy egyáltalán megtanulja: hozhat döntéseket). Az ilyen típusú ember nem akkor fog szorongani, ha nem kontrollálhat, ellenkezőleg: akkor fog szorongani, ha végre irányítania, döntenie kellene, ugyanis nem rendelkezik ezekkel az erőforrásokkal. Ez meg a túlzó kontrollnak a másik véglete ugye…

Ha valaki nem mer dönteni, akkor először apró, gyakorlatilag „nincs tétje” dolgokban kell elkezdeni meghozni a döntéseket, azaz lépésről-lépésre haladni, nem rögtön nagy döntésekkel kezdeni. Ha pedig mégis ilyen élethelyzet áll elő, akkor külső erőforrást is be lehet vonni ám :-), aki nem helyettünk dönt!, hanem meglátásaival, nézőpontjaival segít.

Tehát összefoglalva elmondható, ha valaki „kontrollos” az nem baj, mert ez alapszükségletünk. Ha nem tudunk ellenőrzésünk alatt tartani helyzeteket, keressük meg, hogy mi az, amit még mindig mi irányítunk; vonjuk be a rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, mint erőforrásokat. Ha nincs ilyen erőforrásunk: vagy ki kell alakítanunk magunkban, vagy az élet más területén jól működő erőforrásainkat kell segítségül hívni. 🙂