Rengetegszer hallom a kliensektől azt a kijelentést, hogy „lusta vagyok”, amivel az a baj, mint a legtöbb önkritikával: rombolja az én-képet. Ráadásul a kritika önbeteljesítő jóslatként is működhet, ha túl sokat mondogatjuk magunknak. Így leszünk egy idő után tényleg lusták…
Amikor egy kliens olyan kijelentést tesz, hogy „lusta vagyok”, akkor megszoktam kérdezni, hogy érdekli-e az egyáltalán, aminek nem igazán akar nekiállni?
A válasz minden esetben az volt, hogy nem. Vagyis nem lustaságról van szó, hanem érdektelenségről, így motiválatlanságról is. Ha valami nem érdekel, akkor az nem fog motiválni, így könnyen azt hiheted, hogy lusta vagy, és ezzel a kijelentéssel bántod magad. Plusz az érdektelenség miatt halogatni fogsz, és jön az újabb bántó kijelentés: „én állandóan halogatok”.
Gondolj vissza egy olyan dologra az életedben, ami érdekelt. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor a legtöbb esetben lelkes voltál, motivált (ha nem voltál az, akkor valójában nem érdekelt az adott dolog, csak azt hitted, hogy érdekel!). És most gondolj egy olyan dologra az életedben, amit muszájból kellett (volna) megtenned, egy olyan dologra, ami Téged nem érdekelt. Lelkesedtél, vagy nehezen álltál neki? Ha nehezen szántad rá magad a cselekvésre, annak nem a lustaság volt az oka, hanem az érdektelenség.
Én imádok olvasni, 10 éves korom óta olvasok, de elárulom, a kötelező olvasmányok közül nagyon sokat nem olvastam el… Azért, mert lusta voltam? Nem, azért mert nem érdekelt… Ha lusta lettem volna olvasni, akkor semmit nem olvasok, nem csak a kötelező olvasmányokat nem.
A másik példám a sport: évekkel ezelőtt futottam, képes voltam nagyon korán kelni és elmenni futni (pedig nem szeretek korán kelni 
). Most már nem lelkesít a futás, és nem azért nem járok futni, mert lusta vagyok, hanem, mert már más mozgásforma érdekel (nem titok: a pilates ). De ehhez az kellett, hogy megtaláljam, ami érdekel. (A „lusta vagyok sportolni” kijelentés pontosan erről szól: nem találtad még meg azt a mozgásformát, ami Neked örömöt ad.)
De mi van akkor, ha valami olyasmit kell megcsinálnod, ami nem érdekel, de muszáj rávenni magad?
Ilyenkor keresd meg, hogy ebben mi lehet Neked a jó, mit adhat, keresd meg a pozitív hozadékát a feladatnak. Ha ezt megtalálod, akkor majd ez segít lelkesíteni, motiválni, és segít legyőzni az érdektelenséget, „lustaságot”.
(pl. Nem szívesen tanulsz nyelvet, a munkahelyeden viszont előírták a nyelvvizsgát, amit ha leteszel, fizetésemelést kapsz, így lesz lehetőséged elutazni valahova, ahová már régóta szerettél volna, ez lehet egy pozitív hozadék. Maga az utazás ténye lehet motiváló ebben az esetben. Vagy a nyelvvizsga miatt megpályázhatsz egy új munkakört, ahol nem kell túlórázni, és nem leszel leterhelt, stresszes…, több időd lesz a családodra – ez is lehet pozitív hozadék. Így a motiváció a több idő a családra, vagy a többi idő önmagadra lehet, vagy a nyugalom, stresszmentesség, stb. Ezek csak példák, de a legtöbb „nemszeretem” dologban lehet találni valami jót, pozitívat, csak nézőpontot kell váltani. 
)
Természetesen fontos, hogy reálisan lássuk önmagunkat, de nem mindegy a megfogalmazás, hiszen ez formálja én-képünk. Az én-képünk pedig hatással van az önbizalmunkra, önértékelésünkre, önbecsülésünkre.
Schulcz Veronika vagyok, és 2008 óta foglalkozom személyiségfejlesztéssel, önismereti és életvezetési tanácsadással, life coaching-gal.
Remélem hasznos volt a cikk!
Ha szeretnél ezzel kapcsolatban segítséget kapni, akkor itt tudsz időpontot kérni online vagy személyes konzultációra: https://www.stressz-oldas.com/#kapcsolat
