Lázadsz, alkalmazkodsz, vagy szabad vagy?

Az önismereti tréningeken, egyéni konzultációkon gyakran találkozom azzal, hogy arról számolnak be a kliensek, ha gyermekkorukban bizonyos dolgokat nem engedtek meg a szülők, akkor azokat felnőttként sokan „csak azért is” megteszik. Vagy, ha valami kötelező volt gyermekként, akkor most felnőttként „csak azért se”. Mondok pár egyszerű példát: volt olyan kliensem, akinek fiatal lányként nem engedték meg, hogy „nőcis” cipőt vegyen fel, mindig sportcipőben kellett járnia, ezért felnőttként kizárólag magas sarkú cipőket hord.  Volt olyan kliensem, akinek gyermekként kötelezően zeneiskolába kellett járnia, most felnőttként nem hajlandó még egy popkoncertre sem elmenni.
Gyermekkorban sokan dacból, haragból fogadalmakat tesznek: „ha felnőtt leszek, nem lesz egy sportcipőm se, csak magas sarkúban fogok járni!”.

Lázadás és alkalmazkodás egy tőről fakad

Szuper, hogy felnőttként végre saját döntéseket hozhatunk… De a dacból meghozott döntések kiről szólnak vajon, belegondoltál már? Nem, nem Rólad. Arról szól, aki ellen lázadsz.

Tudtad, hogy a lázadás valójában az alkalmazkodás árnyoldala…? Tudtad, hogy amikor lázadsz, akkor sem befelé figyelsz, és nem a saját vágyaidra koncentrálsz (hogy Te mit akarsz valójában), hanem kifelé figyelsz (mások mit akarnak/nem akarnak, mit várnak/nem várnak Tőled)? Hol van ilyenkor a fókusz? Kin? Biztosan nem önmagadon. Hol van a saját akaratod akkor, ha nem belső indíttatásból, hanem dacból, haragból, lázadásból cselekszel?
(Ne legyenek illúzióink, nem csak gyermekkori sérelmek miatt lázadozunk felnőtt korunkban, hanem akár jelenkori sérelmek miatt is. „Az anyám szerint főznöm kellene minden nap, hát azért sem főzök, majd én megmutatom!” Közben meg még az is előfordulhatna, hogy kiderül a főzés örömforrás számunkra.)

A lázadással sincs baj addig, amíg nem valaki, vagy valami ellen lázadozol, hanem magad miatt döntesz úgy, hogy megteszel/nem teszel meg valamit.

A lázadás másik oldala a túlzott alkalmazkodás. Ebben az esetben ugyanúgy háttérbe szorítjuk a saját szükségleteinket, mint a lázadás esetében. Tesszük, amit mások mondanak, nem mondunk ellent, nem mondunk nemet, nem foglalkozunk azzal, hogy mi mit is szeretnénk… Saját igények? Ugyan…!

A szabad gyermeki-én befelé figyel

Háromféle én-állapotot különböztetünk meg, a gyermek-ént, a szülő-ént és a felnőtt-ént. A gyermeki-énen belül is van lázadó gyermeki-én, van alkalmazkodó gyermeki-én, és van a szabad gyermeki-én. Bármilyen  furán hangzik, az alkalmazkodó gyermeki-énre is szükség van. Amikor megállsz a stop táblánál, piros lámpánál, vagy minden reggel bemész a munkahelyedre, mert a megélhetésed múlik rajta, vagy amikor óvatosan bánsz veszélyes tárgyakkal (pl. kés), akkor ez mind-mind az alkalmazkodó gyermeki-én. A probléma abból van, ha túlzottan alkalmazkodóak, vagy túlzottan lázadóak vagyunk.

És milyen a szabad gyermeki-én? 🙂 Befelé figyel, a vágyai, szükségletei, igényei, kívánságai irányába. Nem kényszerből cselekszik/nem cselekszik, teszi, amiben örömét leli, amiben kreatív lehet, foglalkozik önmagával, fontos önmagának.

Te befelé figyelsz? Figyelsz a  vágyaidra, kívánságaidra, igényeidre…?

Amikor háttérbe szorítod a saját igényeidet, annak az lehet az egyik oka, hogy az alkalmazkodó gyermeki-én túlzottan jelen van, olyankor is, amikor a szabad gyermeki-énnek kellene teret adni. Ha Neked nem fontosak a saját vágyaid, akkor kinek legyenek azok? Kizárólag Te tudod előcsalogatni a szabad gyermeki-éned, mégpedig azzal, ha odafigyelsz arra, hogy mit is szeretnél valójában. Ez előfordulhat, hogy konfliktusok felvállalásával jár eleinte, amíg meg nem szokja a környezeted, hogy végre fontos lettél önmagadnak; előfordulhat, hogy nehézségekbe ütközöl; előfordulhat, hogy nem mindenkinek tetszik a szabad gyermeki-éned (főleg azoknak nem, akiknek az alkalmazkodó gyermeki-énjük nagyon erős); előfordulhat, hogy ki kell lépni a komfortzónádból; előfordulhat, hogy energia befektetést igényel, azaz megoldásokban kell gondolkodnod.

Most meghozhatod a lázadástól és túlzott alkalmazkodástól mentes saját döntéseidet, most lehetőséged van a szabad gyermeki-énednek is teret adni.

A változás változtatással kezdődik. :-)) Te hajlandó vagy változtatni…?