Így léphetsz ki a játszmákból

Az egyik kedvenc témám az emberi játszmák, a játszmák mögött meghúzódó dinamika: ki mit miért csinál; vajon milyen én-állapotban vannak a játszmázók (szülő-én, gyermeki-én, felnőtt-én); játszmázik az illető, vagy manipulál; esetleg egy rejtett tranzakciót hisz “nyílt kommunikációnak”; ki az áldozat, a bántalmazó és a megmentő? Az egyéni konzultációk során gyakori téma a játszmázás, és a leggyakoribb kérdés a kliensek részéről, amikor valaki felismeri, hogy játszmában van az, hogy “de hogyan léphetek ki belőle?”.

Az sajnos egy irreális elvárás, hogy soha ne játszmázzunk, én is bele-belecsúszom egy-egy játszmába (van, amikor csak utólag “esik le a tantusz”), de ha elég éberek és tudatosak vagyunk, akkor egyre kevesebb lesz az életünkben ezekből az energiarabló tranzakciókból, hogy helyette valóban a nyílt, egyenes, őszinte, erőszak- és manipulációmentes kommunikációra fókuszálhassunk.

A játszmaképlet

A játszmaképlet segít megérteni magának a játszmának a természetét, így segíthet felismerni azt, ill. maga a képlet a játszmából való kilépésben, megszakításban is segíthet.

Nézzük a játszma képletét:
#horog (vagy csali)
# gyenge pont
# reakció, válasz
# átváltás (vagy átkapcsolás)
# szembesülés
# nyereség

#Horog

A játszmát kezdeményező bedobja a horgot (csalit), vagy tagad valami fontosat, vagy torzítja, eltúlozza a valóságot.  A tagadás lehet saját magában, vagy másnál is (pl. tagad valamit, amit a másik fél mondott), de tagadhatunk egy szituációt is. A realitás torzítása pedig abból állhat, hogy vagy nagyobbnak, vagy kisebbnek állít be valamit az illető, mint amilyen az valójában. A nagyobbnak beállítás tipikus példája, amikor valaki mindent félreért, vagy mindenből problémát csinál, és mindenen drámázik (így lesz áldozat és mártír). Pl. a főnöke megkéri, hogy maradjon még egy fél órát munkaidő után, és az illető úgy viselkedik, mintha legalábbis a munkahelyén kellene éjszakáznia; vagy valaki késik egy találkozóról 3 percet, és a másik fél úgy reagál, mintha már minimum fél napja várakozna. Kisebbnek az emberek általában akkor állítanak be dolgokat, ha a saját felelősségükről van szó…, azaz nem akarják vállalni a felelősséget valamiért.

A tisztázó beszélgetések legnagyobb gátja, ha valamelyik fél torzítja a valóságot. Segíthet, ha a másik féltől visszakérdezünk, hogy “mit hallottál abból, amit elmondtam?” (számonkérés, negatív kicsengés nélkül!), így a másik felet arra “kényszerítjük”, hogy ismételje meg, amit mondtunk, még ha ez több nekifutást is igényel, míg végül az illető valóban emlékszik majd arra, amit mondtunk. Innentől elveszíti a sértett pozíció szerepét…

#Gyenge pont

Tehát a játszmaképlet első lépése a horog, de csak akkor működik, ha van egy gyenge pont. A gyenge pont nem más, mint egy fájó pont.
Emlékszem arra a kliensemre, aki azt mesélte, hogy a kisfia születése után pár hónappal az egyik barátnője megjegyezte, hogy “gondolom, még nem fogyózol, hiszen szoptatsz”. A kliensem gyenge pontja a szülés után megváltozott teste volt, amit egyelőre nem tudott elfogadni (gyenge pont ebben az esetben önelfogadási probléma), ezért úgy gondolta, hogy a barátnője ezt azért mondta, mert neki még mindig nagy a hasa, és fogyókúráznia kellene, valamint sportolni. Ilyenkor  azért érdemes a saját fájó pontjainkon is dolgozni (nincs egy hibás!), és azt is átgondolni, hogy nincs-e szó a valóság torzításáról, ami újabb táptalaja a játszmának, ugye…
A horog a másik emberről, a gyenge pont Rólad szól.

#Reakció

Ha van horog, és van gyenge pont is, akkor kezdődik tulajdonképpen a játszma a reakciók formájában. Itt önmagukat gyakran állítják be az emberek áldozatnak… Ne felejtsük el, hogy a játszmából mindig van lehetőségünk kilépni, és ezzel máris megszűnik az áldozat szerep.

#Átváltás

Érdekes, hogy legtöbben áldozatnak gondolják magukat egy játszmában, és nem veszik észre, amikor a játszma során ők maguk is bántalmazóvá válnak. Az áldozat, bántalmazó, megmentő szerep egy adott játszmán belül is változhat, ez az átváltás. Azaz egy játszmán belül váltogathatjuk, és általában váltogatjuk is a pozíciókat.
Ha a fenti példánál maradunk, és a kismama valami sértőt vág vissza az őt megbántó barátnőnek, akkor ebben az esetben ő lesz a bántalmazó. Abból a barátnőből, aki a horgot eredetileg bedobta, bántalmazóból áldozat lesz, ő ezért lehet, hogy újra valami sértőt mond (ami újabb horog is lehet), így megint bántalmazóvá válik. Ha valamelyikük meg akarja menteni a helyzetet, abból megmentő lesz.

“Különbség van az áldozattudat, és az áldozattá válás között.” (Edith Eva Eger: A döntés)

#Szembesülés

Az adok-kapok, azaz a játszma addig folytatódhat, mígnem a felek szembesülnek azzal, hogy valójában miről is szólt ez az egész: nem a szoptatás alatti fogyókúra miatt aggódott a barátnő, hanem azt akarta megmondani a kismamának, hogy évekkel ezelőtt ő tett egy hasonló megjegyzést, és ez miatt be akart most olvasni…, mert ott és akkor nem szólt. És a kismama is szembesül, hogy nem őt akarta bántani a barátnője, hanem egy korábbi sérelmet dédelgetett évekig, és most itt volt az alkalom “beolvasni”. Hiszen az “ártatlan” megjegyzésből veszekedés lett, a veszekedés során pedig már nyíltan jól oda lehet mondogatni…

#Nyereség

A nyereség (valójában látszólag nyereség) abból áll, hogy mindkét fél jól megerősítse a saját én- és világképét…, ami nem más, mint mindenkinek a saját sorskönyvi mítosza (ha úgy tetszik: hitrendszere, korlátozó hiedelemrendszere, önszabotáló hiedelemrendszere), ami most jól beigazolódott, miszerint – ennél a példánál maradva – “nincs igaz barátság”, vagy “minek az embernek ellenség, ha vannak barátai is”. Azaz sokszor azért játszmázunk, hogy önigazolásokat nyerjünk.

Hogyan lépjünk ki a játszmákból?

Aki nem kapja be a horgot/csalit, az nem vesz részt a játszmában. 😉
Azaz, vagy figyelmen kívül hagyjuk a horgot (ez nem konfliktuskerülés!), hiszen a játszma a célja a másik félnek; vagy helyre igazítjuk, amit a másik fél torzított. Igen, ehhez kell éberség, tudatosság, figyelem.
DE! Aki nem kapja be a csalit, az számíthat rá, hogy a másik újból próbálkozik, nem akarja feladni, azaz még erősebb, vagy egy másik horgot dob. Valóban nehéz ilyenkor “résen lenni”, és nem belemenni a játszmába, főleg, amikor már szándékosság is van benne, miután az első csali nem jött be…

Segít az önismeret

Az önismeret, személyiségfejlesztés a gyenge pontok felismerésében, és azokon való feldolgozásban segít. Ha mi magunk tisztában vagyunk a gyenge pontjainkkal, és nem hibának, nem rossz tulajdonságnak definiáljuk, hanem fejlesztendő területnek, azzal máris sokat tettünk azért, ha mások rávilágítanak a fájó pontjainkra, akkor képesek legyünk higgadtak maradni, és akár egyetérteni a másikkal, hogy “igen, ezen dolgoznom kell, jól látod”. A kör bezárult, hogyan lehet vitatkozni, játszmázni valakivel, aki egyetért…? 😉 Sehogy. Az egyetértés ebben az esetben sem behódolás, hanem önkritika és önostorozás nélküli felelősségteljes belátás, önreflexió.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez az oldal sütiket használ. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás