Én-időm, én-életem (vendégpost egy kliensemtől)

 „Törődj magaddal!” „Mert megérdemlem.”

Miért lehetek olykor én fontosabb a családomnál?

Micsoda lehetőség, hogy egy személyben lehetek nő, anya, feleség, testvér, szomszéd, kolléga, barátnő, osztálytárs és még mennyi minden más! Ám mindezekhez a kulcs az, hogy én elsősorban én magam vagyok, akiből kibontakozva e fontos szerepeimet megfelelően és örömmel tudom ellátni. Mindez furcsán hangozhat, és én sem gondoltam ezt mindig így. Régebben fogalmam sem volt az önismeretről, szerepekről, saját igényekről egyáltalán. Dédszülőktől induló mintát tudat alatt másolva, kellő önismeret nélkül az anyaszerepbe teljesen bedaráltam magam, a többi szerepemet elhanyagoltam. Ez erősen rányomta a bélyegét a kapcsolataimra. Gyakorlatilag házisárkányként süvöltöttem a gyermekeimmel, türelmetlen, unott (szerintem unalmas is) voltam, és csak túl akartam lenni minden nap minden eseményén. Egyszerűen nem foglalkoztam azzal, hogy én is vágyhatok valamire.

Aztán jött egy fordulat, amikor gyermekeimnek testi-lelki tünetei jelentkeztek. Rájöttem, hogy a végtelenségig ez nem mehet, a családomnak ép emberre van szüksége. Ekkor elkezdtem újra kitekinteni szó szerint a világba, anyukámat elhívtam csütörtök délutánonként, és elmentem otthonról. Először csak sétáltam egyet, majd könyvtárba kezdtem járni, majd régi barátnőkkel találkoztam. Szó szerint vágytam hazamenni! Ez annyira jó és új érzés volt! Aztán beiratkoztam egy tanfolyamra, ami sokat tartott távol a családomtól. Ez egy másik véglet volt számunkra, mert az addigi 100%-osan rendelkezésre álló személy (én) nem volt elérhető.

Távollétem előnyei

A távollétem előnye nemcsak az volt, hogy végre saját programra járok, hanem az is, hogy a gyerekek megtanultak másokkal végezni olyan dolgokat, amiket addig csak velem tettek; ők is nyitottabbá váltak. Kipróbáltam sok-sok könyvet, tanfolyamot, módszert, koncertet. Mindegyik adott valamit, egyik sokat, a másik rengeteget, de még a negatív tapasztalatnak is örültem, mert az is új információt adott, azt mutatta meg, hogy merre ne menjek tovább. Mivel új élmények értek, több türelmem lett, lelkesebb lettem. A mérleg két oldala kezdett kiegyenlítődni. Az akkumulátorom kezdett feltöltődni, végre volt miből adnom. A saját programjaim időpontját a naptárba írtam; nyűgösebb vagy éjszakázós napokon erőt adott, hogy hamarosan jön az élvezetes én-időm.

Hogy fér be a saját idő a 24 órába?

Találjuk meg először a kis lehetőséget, és fokozatosan be fog épülni egyre több én-idő. Az autóban rádió helyett nyelvleckét hallgatok, vagy hangoskönyvet hosszabb utakon. A pénztárnál sorban állvaügyelek arra, hogy kihúzzam magam, és féllábas egyensúlygyakorlatokat végzek gátizomtornával. Csökkentettem az időrabló tevékenységeket, a céltalan netezést, a túl sokáig tartó zuhanyzást, racionalizáltam a rendrakást. A gyerekek a maguk szintjén képesek besegíteni a házimunkába, és megszokják, hogy a közös lakás közös munkával jár. Időben felkelek, nem plusz tizenöt perc alvástól leszek friss, viszont a kapkodó reggel rányomja a bélyegét az egész napra.

Érdemes megtervezni a heti menüt, ebből megírni a bevásárlólistát. A húsokat filézve vagy kockázva konkrét adagokban fagyasztom le, este a hűtőbe átteszem, onnan egyenesen a serpenyőbe megy. A fagyasztható süteményekből süssünk dupla adagot, kétharmadát felszeletelve fagyasszuk le, így bármikor házi kenyeret, csigát, zserbót ehetünk. Ütemezzük be a naptárba a programokat is, a nagyszülős ebédeket, az aktuális takarítási feladatot, az én-idős tevékenységeket. Gyakran kinevezek hétvégén egy-egy délelőttöt, amikor az csak az enyém. Ekkor képes vagyok reggel hat órakor felkelni, hogyha sajtot főzök, de a „Ki korán kel, aranyat lel” közmondás igazsága más programnál is örök érvényű számomra.

Rendkívül fontosnak tartom a test-lélek-szellem egyensúlyát. A mozgás-étrend-bioritmus harmóniája, az érzelmek megélése és feldolgozása, valamint a tanulás mind-mind örömforrás és más módon hat ránk. Ha gyors vagy olcsó lehetőségeket keresünk, ünnepekre kérjünk tornabérletet, tanfolyamot ajándékba, használjuk ki az internet videocsatornájának lehetőségeit, főzzünk közösen értékes házi ételeket, gyalogoljunk, biciklizzünk az autó helyett.

Gyermekbarát felnőttprogramok

Én a most három évesemmel olyan közös programokra szeretek járni, amelyekből én is profitálhatok. Találtam egy olyan baba-mama klubot, ahol korszerű, gyermekközpontú megközelítéssel beszélgetünk a nevelésről, egy meghatározott rendszer szerint kerülnek sorra a meghívott szakemberek, és igényeink szerint az aktuális dilemmáinkra is szerveznek beszélgetést.

Sokszor éreztem mikor az első gyermekem kicsik voltak, hogy több időm lenne, ha minimum négy kezem lenne. Nos, a harmadik gyermekemmel ez a klub megoldást adott erre, a babahordozásban is adott tanácsot, eszközt kölcsönben. Főzés, takarítás, teregetés, fűnyírás, altatás: mindez egyidőben, gyerkőc a hátamon a hordozókendőben vagy csatosban kényelmesen nézeget vagy elalszik. A babakocsival ellentétben így eljutok erdőbe, kilátóba, barlangba is!

Egy másik kedvencem a bababarát pilates torna, ahova bébiszitter nélkül is eljárhatok szakképzett edzőhöz mozogni. Az óra alatt kötöttségek nélkül bármikor lehet szoptatni, pelenkázni, sőt vannak olyan nyűgös babapillanatok, amikor az edző a karjába veszi a kicsit, közben tovább vezeti az órát, korrigálja a mozdulatainkat, így mindenki elégedett.

Bébicsőszök

Kezdetben nehéz egy „idegenre” bízni a kincsünket, de higgyük el, apával vagy a mamával is jól meglesznek! Baráti segítők híján a havi kiadások átszervezésével beleférhet fizetős bébiszitter is. Fontoljuk meg, hogy valóban szükségünk van-e a maxi tévécsatornacsomagra, vagy elég lesz a közepes.  Nem sürgős ügyben telefonálás helyett írjunk emailt. Ásványvíz helyett a csapvíz bizonyítottan tökéletes összetételű, a bolti gyümölcslé helyett pedig facsarjunk otthon. Autó helyett meghatározott napokon biciklizzünk, és a magazinelőfizetés helyett a könyvtárból kölcsönözzük ki a magazint inkább. Milyen sok helyen takaríthatunk meg pénzt, amit bébiszitterre, sportbérletre, tanfolyamra, más vágyainkra fordíthatunk!

„Ha te változol, az egész világ változik.”

Becsüljük meg saját magunkat annyira, hogy energiát áldozunk a feltöltődésre! Többszörösen fog megtérülni! A család, barátok, a kollégák csak úgy tudnak élvezetes társat találni bennünk, ha jóban vagyunk önmagunkkal. Engedjük meg magunknak a saját élményt is, hisz csak egy életünk van! És mindemellett tartsuk szem előtt a felelősségünket is: gyermekeink bennünk látják a példát, így amennyire mi törődünk magunkkal, a gyermekeink is ugyanannyira fognak majd magukkal.
(B.J.)

Hálásan köszönöm J.-nak, hogy elfogadta a felkérést, és megírta ezt a posztot, melynek témája nagyon sok édesanyát, feleséget, nőt érint.