Így léphetsz ki a játszmákból

Az egyik kedvenc témám az emberi játszmák, a játszmák mögött meghúzódó dinamika: ki mit miért csinál; vajon milyen én-állapotban vannak a játszmázók (szülő-én, gyermeki-én, felnőtt-én); játszmázik az illető, vagy manipulál; esetleg egy rejtett tranzakciót hisz “nyílt kommunikációnak”; ki az áldozat, a bántalmazó és a megmentő? Az egyéni konzultációk során gyakori téma a játszmázás, és a leggyakoribb kérdés a kliensek részéről, amikor valaki felismeri, hogy játszmában van az, hogy “de hogyan léphetek ki belőle?”.

Az sajnos egy irreális elvárás, hogy soha ne játszmázzunk, én is bele-belecsúszom egy-egy játszmába (van, amikor csak utólag “esik le a tantusz”), de ha elég éberek és tudatosak vagyunk, akkor egyre kevesebb lesz az életünkben ezekből az energiarabló tranzakciókból, hogy helyette valóban a nyílt, egyenes, őszinte, erőszak- és manipulációmentes kommunikációra fókuszálhassunk.

Continue reading “Így léphetsz ki a játszmákból”

Én-időm, én-életem (vendégpost egy kliensemtől)

 „Törődj magaddal!” „Mert megérdemlem.”

Miért lehetek olykor én fontosabb a családomnál?

Micsoda lehetőség, hogy egy személyben lehetek nő, anya, feleség, testvér, szomszéd, kolléga, barátnő, osztálytárs és még mennyi minden más! Ám mindezekhez a kulcs az, hogy én elsősorban én magam vagyok, akiből kibontakozva e fontos szerepeimet megfelelően és örömmel tudom ellátni. Mindez furcsán hangozhat, és én sem gondoltam ezt mindig így. Régebben fogalmam sem volt az önismeretről, szerepekről, saját igényekről egyáltalán. Continue reading “Én-időm, én-életem (vendégpost egy kliensemtől)”

Hogyan legyek végre önmagam…?

A legtöbb ember szeretné megtalálni a valódi önmagát, ugyanakkor, ha (jó esetben) megtaláljuk, mégis félünk felvállalni önmagunkat. Mint a legtöbb lelki blokknak az életben, ennek is gyermekkorban lehetnek a gyökerei, és persze nem kizárólagosan egy oka lehet.

Biztonságosabb, ha nem adjuk önmagunkat?

Az önmegtagadás lehetséges okai között szerepel, amikor valakit gyermekként kicsúfoltak a társai. Legyünk őszinték: a gyerekek hiába édesek, aranyosak, nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással. Kit azért csúfolnak, mert túl vékony, vagy éppen túlsúlyos, kit a szemüvege miatt, kit a beszédje miatt, kit egyéb külső jegyek miatt, sorolhatnám…

Continue reading “Hogyan legyek végre önmagam…?”

Te megengeded magadnak az én-időt?

A minap egy figyelemreméltó felmérésre bukkantam, miszerint az óvodások kreativitásszintje kb. 90-95%, az általános iskolásoké 70-75%, a középiskolásoké 40-45%, az egyetemistáké 20-25%, míg a felnőtteké átlagosan 10% alatt van. Ezek szerint az életkor előrehaladtával csökken a kreativitásunk? Miért nem jó ez nekünk, felnőtteknek? És mit tehetünk ez ellen?

Continue reading “Te megengeded magadnak az én-időt?”

Ez az oldal sütiket használ. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás