Babára várva

Előfordul, hogy egy korai stresszhelyzet, trauma miatt (amire nem is kell feltétlenül tudatosan emlékeznünk), “gyártunk” magunknak egy betegséget, csakhogy elkerüljük azt, amitől félünk, így biztosak lehetünk abban, hogy velünk nem történik meg az, amitől tartunk.

28 éves fiatal hölgy kliensem azért keresett fel, mert magas volt a prolaktin értéke.
A magas prolaktin szint, ciklus problémákat okoz, ez azt jelenti, hogy a menstruáció részben kimarad (hónapokra), vagy teljesen elmarad. Kliensemnél ez – többek között -, azért jelentett problémát, mert a közeljövőben babát szerettek volna már a párjával.

 

Kliensem a jelenben ez miatt feszültnek érezte magát, korregresszióban pedig a 4 éves kornál kaptam jelzést, amikor valamiért bánatos, leigázott volt. Segédfogalomként kiteszteltem a “gyerekszülés“-t, tehát ezen volt valamilyen stressze páciensemnek, ill. kiderült a tesztelés során az is, hogy van egy olyan hitrendszeri blokkja is, miszerint “a gyerekeknek életben kell maradniuk”.
A hitrendszeri blokk és a segédfogalom együtt nagyon beszédes volt… Kliensemnek sajnos nem jutott eszébe a 4 éves koráról egyáltalán semmi (se pozitív, se negatív), kérdeztem, hogy nem történt-e a családban (akár korábban is, mint a négy éves kora) valamilyen tragédia a gyermekszüléssel, gyermek születéssel kapcsolatban. (A kitesztelt információk, segédfogalmak alapján, én arra gyanakodtam, hogy történhetett egy vetélés, egy abortusz a családban, vagy esetleg egy kisbaba halva született, vagy a születése után nem sokkal halt meg.) Vendégem bármennyire is gondolkodott, nem tudott róla, hogy a családban történt volna a szüléssel kapcsolatban bármilyen trauma.

 

Az, hogy valaki nem emlékszik tudatosan valamire, és nem tudja az oldás során feleleveníteni, hogy mi történhetett, nem jelenti azt, hogy akkor nem tudjuk az oldást elvégezni, hiszen nem az eseményeket semlegesítjük, hanem az ahhoz kapcsolódó negatív érzelmi töltést/töltéseket, ill. a kineziológia kezelések során alkalmazott korrekciók is segítenek oldani azokat az energetikai blokkokat, amelyek testi és/vagy lelki problémát okoznak. A korrekciók által emelkedik az energiaszint, így az elakadt energetikai blokkok megszűnnek, és a szervezet öngyógyító mechanizmus működésbe lép (tehát a kineziológus nem gyógyít, csak segít az öngyógyító mechanizmusokat aktiválni).
Ez ebben az esetben is így volt: elvégeztük a negatív emóciók semlegesítését, és megcsináltuk a szükséges korrekciókat.
A következő találkozásunkkor megtudtam kliensemtől, hogy valóban volt – mint ahogy azt az izomtesztelés feltárta – a családjukban egy gyermekszüléshez köthető tragédia, ugyanis páciensem keresztanyjának a kisbabája két napos korában meghalt… Persze kliensem is tudott erről (amikor megkérdezte az édesanyját az oldást követően, akkor már neki eszébe jutott), mert amikor nagyobb volt, elmondták neki (és tudott róla nyilván kiskorában is, mert megérezhette, hogy valami rossz dolog történt, vagy akár meghallhatott egy beszélgetést is erről), de egyszerűen igyekezett a tudata mélyére száműzni ezt a tragédiát, azonban az eseményhez kapcsolódó stresszt, és a hitrendszeri blokkot továbbra is működtette a tudatalattija: vagyis félt, hogy vele ugyanez fog történni, ha kisbabát vár majd (emlékszünk a hitrendszeri blokkjára? “a gyerekeknek életben kell maradniuk”), és ezért gyártott magának egy betegséget tudat alatt, mert így lehetett biztos benne, hogy ez a szörnyűség vele nem történik meg. (Magas prolaktin szint = elmaradt menstruáció = nem lehet várandós = ő nem veszítheti el a kisbabáját.)
Mivel az első oldás során elvégeztük a szükséges korrekciókat is, ill. házi feladatként kliensem megkapta a hitrendszeri blokk oldását, ezért a második találkozásunkkor egy jó hírt kaptam: az első oldást követően egy hét múlva, kereken 28 napra (!) megjött a menstruációja, amire eddig soha nem volt példa. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük