Skip to content

Veronika

Én vagyok a hibás

Amikor valaki az önismeret, személyiségfejlesztés útjára lép, akkor gyakran előfordul (legalábbis ezt tapasztalom az egyéni konzultációkon, és tréningeken, tanfolyamokon is), amikor az emberek rájönnek, hogy nem a körülményeik áldozatai, olyankor egyszer csak elkezdik hibáztatni magukat. A nem működő házasságukért, a munkahelyi problémákért, a rossz anyagi helyzetért, a szülőkkel való nem ideális kapcsolatért… Nem egyszer előfordult, hogy az egyéni konzultáció, vagy valamelyik tréning végén valaki azt a konklúziót szűrte le, és ez a mondat, szó szerint így hangzott el több esetben is, hogy „én vagyok a hibás”. Ilyenkor egy kicsit azért összeomlok belül – nem jó ezt hallani, nem ez volt a cél! Míg rá nem jöttem, hogy valójában az emberek ilyenkor nem megfelelően fogalmaznak. 🙂

Read More »Én vagyok a hibás

A kognitív „rövidlátás”

Előfordult már Veled, hogy volt egy konfliktusod valakivel, majd azt megosztottad másokkal? A „mások”, akiknek elmesélted az esetet, pedig jól megerősítettek abban, hogy Neked van igazad, Te látod jól a helyzetet? Volt már ilyen…? Én bizony már „kaptam magam” ilyesmin…
Amikor konfliktusunk van valakivel, akkor hajlamosak vagyunk szövetségeseket keresni (egy barátot, egy családtagot, egy kollégát, stb.), akik majd jól megerősítik és elismerik a tényeket. Eleve sok esetben éppen ezért meséljük el a nézeteltérést, mert azt akarjuk hallani, nem mi hibáztunk, a másik fél látja rosszul a dolgokat, a mi nézőpontunk a helyes. Azaz szeretjük magunkat körülvenni olyanokkal, akik jól megtámogatják a vélt igazságainkat.
Ezt nevezik kognitív rövidlátásnak a konfliktuskutató szakemberek.

Read More »A kognitív „rövidlátás”

Én egy problémás nő vagyok

A napokban egyik kliensem arról mesélt, hogy gyermekkorában mennyiszer éreztették vele a szülei (és mondták is neki), hogy vele mennyi gond és probléma van. A konzultáció alatt, az „én egy problémás nő vagyok” mondat többször is elhangzott a kliensem szájából. Egy idő után rákérdeztem, hogy nem vette észre, hogy ugyanazt csinálja, amit a szülei, csak saját magával? Mit is olvas a saját fejére? Hogy problémás. Érthető, ha ezt hiszi magáról, hiszen gyerekként ő volt a családban a „problémás gyerek”.  Felnőttként meg a „problémás nő”, legalábbis így gondol magára.

Read More »Én egy problémás nő vagyok

A „Ne létezz!” gátló parancs

# Nem várt, nem tervezett gyermekek

A „Ne létezz!” gátló parancs jellemzően azoknál a nem kívánt gyermekeknél fordulhat elő, akiket még a születésük után sem fogadtak el a szüleik (vagy esetleg más meghatározó személy, pl. nagyszülő), és még utána sem békéltek meg a létezésükkel . Ezek az emberek gyermekként úgy érezhették, hogy zavarnak, útban vannak, feleslegesek, nem számítanak, nem fontosak. Előfordulhat akár az is, hogy a szülők nem csak éreztetik, de el is mondják gyermekeiknek, hogy „miattad mentem hozzá apádhoz”, „miattad vettem el anyádat”,”miattad nem váltunk el”, „miattad nem tudtam karriert csinálni”, vagyis hibáztatják gyermekeiket életük vélt, vagy valós kudarcáért, a rossz sorsért, rossz házasságért.

Read More »A „Ne létezz!” gátló parancs

Így léphetsz ki a játszmákból

Az egyik kedvenc témám az emberi játszmák, a játszmák mögött meghúzódó dinamika: ki mit miért csinál; vajon milyen én-állapotban vannak a játszmázók (szülő-én, gyermeki-én, felnőtt-én); játszmázik az illető, vagy manipulál; esetleg egy rejtett tranzakciót hisz „nyílt kommunikációnak”; ki az áldozat, a bántalmazó és a megmentő? Az egyéni konzultációk során gyakori téma a játszmázás, és a leggyakoribb kérdés a kliensek részéről, amikor valaki felismeri, hogy játszmában van az, hogy „de hogyan léphetek ki belőle?”.

Az sajnos egy irreális elvárás, hogy soha ne játszmázzunk, én is bele-belecsúszom egy-egy játszmába (van, amikor csak utólag „esik le a tantusz”), de ha elég éberek és tudatosak vagyunk, akkor egyre kevesebb lesz az életünkben ezekből az energiarabló tranzakciókból, hogy helyette valóban a nyílt, egyenes, őszinte, erőszak- és manipulációmentes kommunikációra fókuszálhassunk.

Read More »Így léphetsz ki a játszmákból

A „Ne légy önmagad!” gátló parancs

Ebben a bejegyzésben>> már utaltam rá, hogy fogok majd írni bővebben a gátló parancsokról.

A pszichológia 12 gátló parancsot különböztet meg, ezeket életünk első 1-3 évében véssük az agyunkba (persze nem biztos, hogy mindegyiket), mégpedig a szüleink viselkedése, és tudatos, vagy akár nem tudatos visszajelzése alapján. Így szabotáljuk szépen a saját életünket… És akkor az öt előírásról (pl. „Légy tökéletes!”, „Légy erős!”) még nem is beszéltünk…, merthogy előírások is léteznek, nem csak gátló parancsok. Az is előfordulhat, hogy egymásnak ellentmondó gátló parancsokat működtetünk  egyszerre, vagy éppen egymásnak ellentmondó gátló parancsot és előírást, hogy még bonyolultabb legyen.

Elsősorban a nők működtetik

„A Ne légy önmagad!” parancs főleg a szüleinknek, nagyszüleinknek (és további felmenőinknek) jutott, és elsősorban a nők működtetik, mert azokban az időkben az elsőszülöttet még jellemzően fiúnak várták. Read More »A „Ne légy önmagad!” gátló parancs

Lázadsz, alkalmazkodsz, vagy szabad vagy?

Az önismereti tréningeken, egyéni konzultációkon gyakran találkozom azzal, hogy arról számolnak be a kliensek, ha gyermekkorukban bizonyos dolgokat nem engedtek meg a szülők, akkor azokat felnőttként sokan „csak azért is” megteszik. Vagy, ha valami kötelező volt gyermekként, akkor most felnőttként „csak azért se”. Mondok pár egyszerű példát: volt olyan kliensem, akinek fiatal lányként nem engedték meg, hogy „nőcis” cipőt vegyen fel, mindig sportcipőben kellett járnia, ezért felnőttként kizárólag magas sarkú cipőket hord.  Volt olyan kliensem, akinek gyermekként kötelezően zeneiskolába kellett járnia, most felnőttként nem hajlandó még egy popkoncertre sem elmenni.
Gyermekkorban sokan dacból, haragból fogadalmakat tesznek: „ha felnőtt leszek, nem lesz egy sportcipőm se, csak magas sarkúban fogok járni!”.

Read More »Lázadsz, alkalmazkodsz, vagy szabad vagy?

Mikor hitted el, hogy nem vagy értékes?

Mikor hitted el, hogy nem vagy értékes?
Mikor hitted el, hogy nem vagy elég jó?
Mikor hitted el, hogy nem lóghatsz ki a sorból?
Mikor hitted el, hogy nem lehetsz önmagad?
Mikor hitted el, hogy Neked nem jár….?
Mikor hitted el, hogy bűnös vagy?
Mikor hitted el, hogy tűrni kell?
Mikor hitted el, hogy Te nem érdemled meg….?
Mikor hitted el, hogy Te kevesebb vagy?
Mikor hitted el, hogy Veled valami baj van?
Mikor hitted el, hogy mások jobbak?
Mikor hitted el, hogy szégyellned kell magad?
Mikor hitted el, hogy nem élheted a saját életedet?Read More »Mikor hitted el, hogy nem vagy értékes?