A „Ne létezz!” gátló parancs

# Nem várt, nem tervezett gyermekek

A „Ne létezz!” gátló parancs jellemzően azoknál a nem kívánt gyermekeknél fordulhat elő, akiket még a születésük után sem fogadtak el a szüleik (vagy esetleg más meghatározó személy, pl. nagyszülő), és még utána sem békéltek meg a létezésükkel . Ezek az emberek gyermekként úgy érezhették, hogy zavarnak, útban vannak, feleslegesek, nem számítanak, nem fontosak. Előfordulhat akár az is, hogy a szülők nem csak éreztetik, de el is mondják gyermekeiknek, hogy „miattad mentem hozzá apádhoz”, „miattad vettem el anyádat”,”miattad nem váltunk el”, „miattad nem tudtam karriert csinálni”, vagyis hibáztatják gyermekeiket életük vélt, vagy valós kudarcáért, a rossz sorsért, rossz házasságért.

# „Jól viselkedem, nem leszek útban senkinek”

Az ilyen gyermekekben nagyon erős lehet a megfelelési kényszer, ők a „jó kislányok/kisfiúk”, nem akarnak senkinek a terhére lenni. Úgy gondolják, ha jól viselkednek, akkor észrevehetetlenek lesznek, nem okoznak gondot, nem zavarnak, nem lesznek útban. Mintha nem is léteznének, hiszen éppen ezt várják tőlük… Felnőttként túlzottan alkalmazkodnak, nem húzzák meg a saját határaikat, nem képviselik az érdekeiket, nem kommunikálják le szükségleteiket, igényeiket (éppen azért, hogy ne okozzanak gondot), nincsenek elvárásaik.

# „Szükség van rám”

A túlzott segítőkészség (megmentő szerep!) is utalhat arra, hogy valaki a „Ne létezz!” gátló parancsot működteti. Aki túlzottan segít, azt érezheti, hogy ez által mégis csak szükség van rá, így jogosulttá válik a létezésre, hiszen „megszolgálta”.

# Teljesíteni, legjobbnak lenni

Akinek az életében a teljesítmény életbevágó, és a legfontosabb, azt hiheti, hogy a sok tanulással, munkával megszerezheti a létezéshez való jogot, hiszen mennyi mindent tesz érte…, „megdolgozott” az életért. Neki szüksége van a legjobb osztályzatra, a legjobb eredményre a munkahelyen, a legjobb sportteljesítményre, stb.

# Veszélyes hobbi

Azok a felnőttek, akik működtetik a „Ne létezz!” gátló parancsot, gyakran veszélyes hobbit választanak maguknak, a tűzzel játszanak és ha túlélnek, akkor ez bizonyítéknak veszik arra, hogy joguk van élni.
Gyakori az egyéb önpusztító életmód: dohányzás, alkohol, egészségtelen életmód, kábítószer, munkaalkoholizmus, felhalmozott túlórák.

# Nem a Te hibád!

A nem tervezett gyermekek nem hibásak a saját létezésükért! Senki nem felelős a saját létezéséért. Ennek felismerése, belátása nagy megkönnyebbülés lehet mindazoknak, akik a „Ne létezz!” gátló parancsot működtetik. Ha valaki gyermekkorában (rosszabb esetben később is) állandóan azt hallgatta, vagy azt éreztették vele, hogy „miattad”, az sajnos könnyen azonosul ezzel, elhiszi, hibásnak érzi magát. Azért, hogy valaki létezik, hogy a világon van, kizárólag a szülei felelősek (és nem hibásak!). Ennek elfogadása képes lehet feloldani a „Ne létezz!” gátló parancsot, minden egyéb – megfelelés, megmentő szerep, túltejesítés, veszélyes hobbi(k) – csak fenntartja a  parancsot, és ezzel együtt a problémákat is.

Felhasznált irodalom: Ulrich Dehner, Renate Dehner: Transaktionsanalyse im Coaching