A “Ne légy önmagad!” gátló parancs

Ebben a bejegyzésben>> már utaltam rá, hogy fogok majd írni bővebben a gátló parancsokról.

A pszichológia 12 gátló parancsot különböztet meg, ezeket életünk első 1-3 évében véssük az agyunkba (persze nem biztos, hogy mindegyiket), mégpedig a szüleink viselkedése, és tudatos, vagy akár nem tudatos visszajelzése alapján. Így szabotáljuk szépen a saját életünket… És akkor az öt előírásról (pl. “Légy tökéletes!”, “Légy erős!”) még nem is beszéltünk…, merthogy előírások is léteznek, nem csak gátló parancsok. Az is előfordulhat, hogy egymásnak ellentmondó gátló parancsokat működtetünk  egyszerre, vagy éppen egymásnak ellentmondó gátló parancsot és előírást, hogy még bonyolultabb legyen.

Elsősorban a nők működtetik

“A Ne légy önmagad!” parancs főleg a szüleinknek, nagyszüleinknek (és további felmenőinknek) jutott, és elsősorban a nők működtetik, mert azokban az időkben az elsőszülöttet még jellemzően fiúnak várták. A lányok pedig ezzel akkor is  tisztában voltak, ha ez soha nem hangzott el senkinek a szájából (általában elhangzott…), ezért sokan igyekeztek megfelelni ennek az elvárásnak: pl. fiús játékokat játszottak, fára másztak, fociztak, verekedtek, úgy öltöztek, úgy viselkedtek, ahogy egy fiú. Sokszor ezért még meg is dicsérték a lányt, apa büszke volt a lányra, hogy ügyesen fára mászik, milyen jól focizik, míg ha mondjuk babázott, vagy más lányos-nőies játékokat játszott, vagy úgy viselkedett, akkor azt rossz szemmel nézte az apa, de legalábbis dicséret az nem járt…
Vagyis a gyermek azt tanulja meg, hogy legjobb, ha aszerint viselkedik, ahogy elvárják tőle, mert ekkor kap dicséretet, elismerést, szeretetet. Gyermekként pedig nyilván ezért meg is teszünk mindent. Aztán majd felnőttként is…

Természetesen, ha valakit fiúnak vártak, de lánynak született, akkor ennek az elvárásnak nem csak azzal igyekezhet megfelelni, ha pl. kislányként focizik, vagy fiús játékokat játszik, hanem azzal (is), ha háttérbe szorítja a női minőségét, a női energiáit. Ilyen a kedvesség, a (jó értelemben vett) naivitás, együttműködés, érzelmi intelligencia, kreativitás. Ezek helyett a lány, majd később a felnőtt nő a férfias energiákra, férfi minőségekre helyezi a hangsúlyt: rohan, hajszol, teljesít, maximalista, kemény lesz, nem mutat gyengédséget, gyengeséget, sérülékenységet.
(Megjegyzés: nem feltétlen csak az elsőszülött gyermekeket várják fiúnak, ha az elsőszülött lány lesz, akkor a másodikkal szemben is ilyen elvárást támaszthatnak, és így tovább. Ill.a “Ne légy önmagad!” gátló parancs nem csak a fentiek miatt alakulhat ki.)

Másokhoz hasonlítás, pozitív elvárások

Ha egy gyermekben azt erősítjük, hogy “olyan vagy, mint anyád”, vagy “olyan vagy, mint apád”, akkor a negatív összehasonlítás miatt elkezd azonosulni a gyermek azzal, akivel összehasonlítják, ezért tudat alatt ő is úgy él. Nem véletlenül, erre “programozták”, ezt hallotta egész gyerekkorában, vagy rosszabb esetben még később is.
Azt hihetnénk, hogy a pozitív elvárások nem ilyen veszélyesek, sajnos de. “A nagymamád volt ilyen”, és ha egy gyermek ebből érzi a pozitív elvárást, akkor nem biztos, hogy védekezik az elvárások ellen, vagyis megint nem önmagát adja, hanem a nagymamát, ill. az ő tulajdonságait, mert ez az elvárás.

Továbbadott parancsok és azok hatása felnőtt életünkre

Lehet, hogy a mi a generációnkra már nem annyira jellemző, hogy az elsőszülöttet fiúnak várják (én nem húznék ilyen éles vonalat, mert  sajnos még manapság is van rá példa!), de ettől még, ha azt láttuk, hogy pl. az édesanyánk bármilyen oknál fogva működteti a “Ne légy önmagad!” gátló parancsot, akkor ő egyrészt továbbadhatta, másrészt a gyermekek másolják a viselkedésmintákat is. Ha anya (vagy bármelyik szülő) nem engedte meg magának, hogy önmaga legyen, hanem inkább a vele szemben támasztott elvárások szerint élt, akkor nagy eséllyel a gyermek sem fogja megengedni magának, hogy önmaga legyen, pl. nem lesznek saját céljai. Hacsak nem dolgozik a személyiségén, önismeretén, és fel nem ismeri, hogy mit és hogyan működtet, hogyan szabotálja a saját életét.

Aki gyerekként nem tudott védekezni a “Ne légy önmagad!” gátló parancs ellen, az felnőttként olyan társ, vagy főnök kezei közé kerülhet, aki majd megtervezi helyette az életét…, és/vagy még felnőttként is a szülei hozzák meg a döntéseket helyette. Ez a személy hagyja magát terelgetni, hagyja, hogy megmondják, hogy neki a mi a jó, mit tegyen, mert gyerekként hozzászokott ahhoz, hogy más mondja meg, ki is ő valójában.

Az önmegvalósítás vágya

Minden emberben ott él a vágy, hogy önmaga legyen, hogy megvalósítsa önmagát, de sok embernek a saját igényei, vágyai, elképzelései olyan mélyen vannak (hiszen mindig el lettek nyomva), hogy önmegvalósítás helyett maximum olyan érzések kerítik hatalmába, mint “úgy csinálnék valami mást”, “fogalmam sincs, hogy merre indulhatnék”, “nem is tudom, mit akarok valójában”, “nem is tudom, mi érdekel” és ehhez hasonlók. Ezek a mondatok beszédesek, és jelzésértékűek.

Kideríteni: mi a fontos

A gátló parancsokat (is) felül lehet írni. A coachingban>>> pl. vannak olyan eszközök, amelyek segítenek kideríteni, hogy mi az igazán fontos, mi az, ami valakit tényleg érdekel. Mindenkinek vannak motiváló adottságai, ezeket meg lehet keresni, vannak erőnyerő, és valódi céljaink, és vannak látszat célok, és energiavámpír célok, ezekre mind-mind fényt lehet deríteni egy coaching folyamatban>>>, vagy speciális workshop-on>>>. Ha tisztában vagyunk azzal, ami minket valóban érdekel, ami valóban a mi célunk, akkor ezek ismeretében már sokkal könnyebb önmagunkká válni.

Árulkodó testbeszéd

Amikor valaki beszél egy céljáról, de azt monoton hangon, tompa tekintettel, fejét lehajtva teszi, akkor az biztosan nem egy olyan cél, ami lelkesíti, hanem inkább egy olyan, amit a környezet vár el. Ha azonban valaki úgy mesél a céljáról, vagy céljairól, hogy közben csillog a szeme, felélénkül, hevesen gesztikulál, energiát mutat, van belső tűz, az azt jelenti, hogy az illető jó úton jár, és pontosan tudja, hogy valójában mit is akar.
Mert valahol, a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy mit akarunk. Kérdés, hogy megengedjük-e maguknak és elindulunk-e végre az úton…?

fotók: pixabay

Ez is érdekelhet:

Útkereső workshop>>>

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez az oldal sütiket használ. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás