A Milgram-kísérlet

1961 és 1962 között érdekes kísérletet folytattak a YALE Egyetemen: a feltétel nélküli engedelmességet vizsgálták. A kísérlet célja a résztvevők  tekintéllyel szembeni engedelmessége volt, valamint a hatalom szociálpszichológiai vonatkozásait vizsgálta.

Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa arra a kérdésre is szeretett volna választ kapni, hogy a második világháború során a náci katonák miért engedelmeskedtek a kegyetlen parancsnokoknak.

milgram_kiserletKülönböző korú férfiakat hívott a kísérlethez, amelynek során lelkiismeretükkel ellenkező utasításokat kellett végrehajtaniuk. Az egyik fülkében egy alaposan informált színész volt, a másik fülkébe mehetett az önkéntes. Kapott egy harminc kapcsolóval ellátott generátort, amivel elektromos árammal büntethette a színészt – legalábbis így tűnt, az “áldozatok” igazából csak eljátszották a szenvedést. Ha az illető rosszul válaszolt egy kérdésre, akkor az önkéntes tesztalanynak árammal kellett büntetnie, minél több volt a rossz válasz, annál erősebbel. A plafon 450 volt volt, de már 150 voltnál a színészek rosszullétet és erős fájdalmakat színleltek, valamint könyörögtek a kísérlet befejezéséért. Ha a tanár szerepét betöltő résztvevő ekkor nem akarta tovább folytatni a “tanuló” kínzását, akkor a kísérletvezető elmondta neki, hogy ő, a kísérlet vezetője vállal minden felelősséget a kísérlet eredményeiért és a tanuló épségéért, és a kísérlet szerint a tanárnak tovább kell folytatnia.

A kísérlet elvégzése előtt Milgram megkérdezett más pszichológusokat, mit gondolnak, mi lesz a kísérlet eredménye. Egyöntetűen azt felelték, hogy szerintük csupán néhány szadista személy lesz hajlandó elmenni a legnagyobb feszültségig. Ehhez képest Milgram első kísérletsorozatában a kísérleti személyek 65%-a volt hajlandó kiadni a legnagyobb, 450 voltos (halálos) áramütést, bár sokuk meglehetősen rossz érzéssel tette ezt meg. Egyetlen résztvevő sem állt meg 300 volt alatt. Ami még meglepőbb, hogy 2008-ban megismételték a kísérletet, de úgy, hogy a 150 voltos áramütésre való felszólítás után a kísérletvezető már nem engedélyezte az áramütés végrehajtását. A résztvevők 70%‑a ez esetben is végrehajtotta volna az utasítást…

stanley_milgram

Stanley Milgram

De mi köze van mindennek a Te életedhez?

Az, hogy Te is sokszor feltétel nélkül engedelmeskedsz… Előfordult már Veled, hogy behódoltál egy tekintélyszemélynek, valami olyat tettél, amit valójában nem szeretettél volna, vagy nem mertél kiállni a saját meggyőződésed, véleményed mellett, nem mertél ellenkezni (holott tudtad, hogy igazad van, de mégsem állhatsz le “vitázni” mondjuk egy orvossal, és nem mondhatod, hogy hallottál egy másik kezelésről, ami veszélytelenebb)?

Természetesen a hatalomnak, tekintélynek való behódolás nem csak az egészségügyben jellemző, hanem akár hivatalban is, vagy megfigyelhető diákoknál, esetleg szülőknél a tanárral szemben (és még lehetne sorolni a élet számos területét, hiszen egész társadalmunk a hierarchiára épül!). Főleg, hogy egy pedagógus értékelési pozícióban lévő tekintélyszemély…

Igen, van amikor a másik végletre is van példa, amikor valaki mindenkinél mindent jobban tud (“neki  aztán ne mondja meg az orvos/a tanár/a természetgyógyász, stb.”), a végletek soha nem jók. Meg kell találni az arany középutat, azaz merni kell kérdezni és tájékozódni és adott esetben kiállni a meggyőződésünk mellett, nem feltétel nélkül behódolni, engedelmeskedni.

“Nem az én felelősségem”

Milgram tehát választ kapott a kérdésére (miért teljesítették a náci katonák a kegyetlen parancsokat): a válasz az, hogy nem az ő felelősségük volt, amit tettek. Ők “csak parancsot teljesítettek”.  És ez a válasz arra a kérdésre is, hogy egy orvos miért ír fel sokszor veszélyes mellékhatásokkal járó kezeléseket, gyógyszereket: “ez a szakmai protokoll”, valaki valamikor (egy még nagyobb tekintély) azt mondta, hogy így kell. Hogy egy pedagógus miért osztályoz, minősít szakmai meggyőződése ellenére: neki is azt mondták, így kell. Hogy egy adóellenőr miért akar mindenáron hibát keresni és büntetni: mert így kell, ezt mondták, nem az ő felelőssége.

A kísérlet mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon meddig megyünk el az engedelmességben, milyen tömegek mozgathatók meg így és hol van a határ, van-e…? És hol van a mi személyes felelősségünk…?

Ez pedig egy 20 perces rövid videó a kísérletről, pontosabban a belőle készült filmből, a lényeg benne van, érdemes megnézni…:

Felhasznált irodalom: wikipedia.org, lemon.hu
Kép forrása: indafoto.hu, www.spring.org.uk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük