A Férjem elfelejtette a házassági évfordulónkat… (önvallomás)

A magánéletemről, önmagamról ritkán beszélek, igazából ennek egyszerű oka van: az, hogy az egyéni konzultációkon a mellettem ülő kliens; tanfolyamokon, tréningeken a résztvevő a fontos.
Amiért most mégis megosztom Veled az alábbi történetet, az azért van, mert szerintem tanulságos.


Az történt, hogy a Férjem idén elfelejtette a házassági évfordulónkat (eddig soha semmilyen dátumot nem felejtett el). Se vacsora, se virág, se egy mondat, hogy “boldog évfordulót”… Ebben a történetben most mégsem ez a lényeges, hanem az én reakcióm, belső megélésem. Mit gondolsz, hogyan reagáltam? Nem szóltam hozzá napokig? Duzzogtam? Megsértődtem? Jelenetet rendeztem? Hisztis voltam? Mégis csak egy házassági évforduló…, na…
Ezek közül egyik sem. 🙂 Egyáltalán nem sértődtem meg, nem esett rosszul, nem duzzogtam, nem rendeztem jelenetet, nem volt semmi dráma, nem vágtam földhöz a tányérokat, nem vádoltam meg azzal, hogy “már nem is szeretsz, nem is vagyok fontos neked”. Amikor tudatosodott bennem a saját pozitív reakcióm, hogy nem csináltam ügyet egy elfelejtett dátumból, akkor értettem meg, hogy ez a történés kiválóan tükrözi a személyiségem fejlődését. 🙂

Mi segített nekem abban, hogy pozitívan tudtam reagálni?

#empátia

A Férjem sokat dolgozik (a szerencse az, hogy szereti a munkáját), és amikor a házassági évfordulónk volt, akkor különösen le volt terhelve, azt sem tudta, hol áll a feje. Őszintén nem csodálkozom, hogy kiment a fejéből a dátum. Itt lép be az empátia. Megértettem, átéreztem, hogy nehéz, terheltebb időszakon megy keresztül (anélkül, hogy erre neki külön fel kellett volna hívnia a figyelmem), és együtt éreztem vele.

#erőszakmentes kommunikáció

Természetesen jelezni jeleztem neki, hogy megfeledkezett valamiről. 🙂 Ám az nem mindegy, hogy ezt hogyan tettem. Itt lép be a kritika nélküli megfogalmazás, és megfelelő, erőszakmentes kommunikáció. Hogy abban, amit és ahogyan mondtam, semmiféle támadás, érzelmi zsarolás nem volt, normálisan meg tudtuk beszélni, hogy mi történt. Úgy, hogy utána sem Ő, sem én nem éreztük rosszul magunkat.

#önreflexió

Aztán az is eszembe jutott, hogy én magam is hadilábon állok a dátumokkal, volt olyan év, hogy bizony én feledkeztem meg a jeles napról. Ítélkezhetem-e olyasmiért, amiben én sem vagyok jó? Számon kérhetek-e olyasmit mástól, amiben én sem jeleskedem…? Itt lép be az önismeret és önreflexió.

#tudatosság, hála, nézőpontok

De a fő ok, amiért leginkább nem rendeztem jelenetet az, hogy a mindennapokban annyi, hol kisebb, hol nagyobb figyelmességet kapok napi szinten Tőle, hogy nem abból tudom, hogy szeret és fontos vagyok, hogy egy évben egyszer-kétszer, vagy párszor (évforduló, születésnap, névnap, nőnap, stb.) virágot/ajándékot hoz, mert valamilyen dátum ezt éppen megköveteli. És itt már sok minden belép: a tudatosság és hála, hogy észreveszem (és megköszönöm!) még az apró figyelmességeket is, és nem természetesnek veszem; belép az, hogy képes vagyok más nézőpontból nézni a dolgokat, nem csak a saját nézőpontomból.

#önértékelés

És belép bizony a megfelelő önértékelés is, mert a megfelelő önértékelés független mindenfajta külső visszajelzéstől. Pontosabban fogalmazva: egyáltalán nem a személyemre vonatkozó visszajelzésnek vettem az elmaradt virágot. Sőt, egyáltalán nem visszajelzésnek, pláne nem minősítésnek vettem. Nem gondoltam olyasmit, hogy azért nem kaptam semmit, mert “nem vagyok elég jó feleség”, stb. Ha rendben van az önértékelésünk, akkor ilyen és ehhez hasonló esetek nem tudnak minket elbizonytalanítani, nem okoz belső bizonytalanságot.

#az otthon nem csatatér

Ami szintén a személyiségfejlődés, tudatosság témaköre, hogy eszemben sincs az otthonunkat olyan hellyé tenni, ahová félve kell hazajönni, hogy most éppen mi a probléma, mi bajom van, miért várható dráma. Tudatosan dolgozom azon, hogy az otthonunk a nyugalom szigete legyen (ami nem egyenlő azzal, hogy szőnyeg alá söpörjük a problémákat), ahova jó hazajönni, ahol szeretet van, kölcsönös tisztelet, elfogadás, tolerancia és humor, mert az nagyon fontos. 🙂 Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai – nekünk is, amikor az ember nyűgösebb, fáradtabb, érzékenyebb, kevésbé toleráns, nem úgy szól, könnyebben félreért, sorolhatnám, hiszen emberek vagyunk. Az nem mindegy, hogy az ilyen napok a jellemzőek általában, vagy ellenkezőleg. És az nem mindegy, hogy ki tudjuk, ki mondjuk-e ilyenkor, hogy sajnálom, ne haragudj…

#rugalmasság

Pár nappal később aztán megünnepeltük az évfordulót, itt pedig a rugalmasság és megoldásközpontú hozzáállás lép be. Hogy nem azt mondtam, hogy “akkor már nem jó, ma van a napja”, hanem rugalmasan kezeltem a helyzetet. Ugyan mit és min változtat, ha 3 nappal később ünneplünk és nem pont az évforduló napján? 🙂

Így fejlődtem én…

Érdekes volt magamon megfigyelni és tudatosítani a személyiségfejlődési folyamatot. Hogy ugyan már 12-14 évvel ezelőtt sem csináltam volna jelenetet, de akkor még rosszul esett volna, ami történt. Azt hiszem, megbántódtam volna. 18-20 évvel ezelőtt pedig nem  csak megsértődöm, megbántódom, rosszul esik, de biztos vagyok benne, hogy ráadásul mindezt nem a megfelelő módon kommunikálom le… Első körben biztosan sértődötten hallgatok (vegye észre, hogy valami bajom van, aztán meg találja ki, hogy konkrétan mi bánt – tipikus női hozzáállás ;-)), ha megkérdezi, hogy mi baj, akkor biztosan egy “semmi”-vel felelek (na de az a hangsúly, ahogy ezt mondtam volna! 🙂 ), aztán utána jól rázúdítottam volna, hogy mi a baj. Támadva, számon kérve, Te-üzenetekkel…

Csak ahhoz, hogy már ne így reagáljak sok minden kellett. 15-20 év önismereti munka, dolgoznom kellett a személyiségemen. Az, hogy most megfelelő módon reagáltam, hogy semmi rossz érzés nem volt bennem, az már az eredmény, de megelőzte egy belső munka. Sokan csak az eredményt látják, a belefektetett energiát nem…, pedig csakúgy magától nem változik semmi…, és senki…

…és Te fejlődnél…?

A “HOZD KI MAGADBÓL A LEGTÖBBET!” – KOMPLEX SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ TRÉNINGEN>>> pontosan ezeket a területeket járjuk körbe: empátia, megfelelő, erőszakmentes kommunikáció és konfliktuskezelés, érzelmi intelligencia fejlesztés, önértékelés, társas kapcsolatok javítása, rugalmasság, asszertivitás (önérvényesítés), hogy Neked ne 15-20 évedbe teljen, hogy ezeket a területeket és ezzel együtt a személyiségedet fejleszd. Azt nem ígérem, hogy egy csapásra minden megváltozik a tréning után, de azt igen, ha dolgozol az említett területeken, akkor sokkal minőségibb, harmonikusabb életet élhetsz.
Megspórolható-e az önismeret, személyiségfejlesztés? Igen. De akkor maradnak az energiarabló és gyermeteg játszmák, az ego-párbaj, a sértődés, duzzogás, nem kezelt konfliktusok és minden, ami ezekkel jár… Így a kérdés az, megéri-e megspórolni az erre szánt időt, energiát…?

Te hajlandó vagy tenni önmagadért? Hajlandó vagy tenni a párkapcsolatodért, vagy azért, hogy az emberi, társas kapcsolataid javuljanak (beleértve munkatársi, baráti, testvér, szülő-gyerek, stb. kapcsolatot)? Hajlandó vagy dolgozni az önértékeléseden? És az önérvényesítéseden? Megengeded magadnak a minőségi, játszmamentes életet? 🙂 Ha a válaszod igen, és Te is azok közé az elhivatott, motivált emberek közé tartozol, akik aktívan akarnak tenni önmagukért, a jól-létükért, és nem pedig passzívan várják a megoldást és változást, akkor klikk IDE>>>

fotók: pixabay, ill. a szerző saját fotójával

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez az oldal sütiket használ. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás