Ha látunk egy magabiztos embert, sokszor arra gondolunk, hogy „de jó neki, így könnyű…” Belegondoltál abba, hogy sok esetben az, ha valakit magabiztosnak, kiegyensúlyozottnak látsz az már az eredmény? Hogy az eredményt, amit látunk, valószínűleg megelőzte egy mély, belső munka? Ha valaki olyan szerencsés, hogy már gyermekkorától egy támogató, elfogadó érzelmi környezetben nevelkedett, gyakran kapott dicséretet, elismerést, biztató szavakat, akkor ez az ember nagy eséllyel felnőttként nem fog önmagában kételkedni állandóan. Az emberek többsége azonban sajnos nem ilyen érzelmi környezetben nevelkedett… Így bizony a legtöbbünknek fel kell építenie önértékelését, önbecsülését.
Az az ember, akinek meg kellett dolgoznia az önbizalmáért, biztosan kerüli az alábbi 5 dolgot:
#1. Nem hasonlítja össze magát másokkal
Te milyen gyakran hasonlítod össze magad másokkal? Milyen gyakran gondolod, hogy a kolléganőd csinosabb/a kollégád sportosabb? Jobban beszél nyelveket? Hogy a szomszédod jobb anya/apa? Hogy a testvéred sokkal sikeresebb, okosabb? Hogy a barátnőd kreatívabb? Hogy a barátod/barátnőd jobb férj/feleség, mint Te? Hogy mások nyitottabbak társaságban, sokkal kommunikatívabbak? Hogy mások jobban értenek ahhoz, amit csinálnak? Folytathatnám a sort, a lényeg az, hogy hányszor gondolsz másra/másokra úgy, hogy „ő a bezzeg”?
Igen, tudom, sokunkat már gyerekként összehasonlítottak másokkal, a játszótéren, majd az oviban, és aztán az iskolában, ahol még osztályzatot is kaptunk. Hogy végképp egyértelmű legyen, ki a „bezzeg”. Vedd észre, hogy már nem mások csinálják Veled ezt az összehasonlítást, hanem Te saját magaddal, Te tartod fenn ezt az érzelmi állapotot.
(Ne legyenek illúzióink: az összehasonlítás történhet ellenkező előjellel is ám, amikor valaki arról van meggyőződve, hogy ő mindenben jobb másoknál, mindent jobban tud, mindenhez is ért. Ez sem önbizalomra utal, és nem egészséges önértékelésre… 😉 Ez a látszat magabiztosság sokszor pont a belső bizonytalanság jele lehet.)
#2. Nem veszi magára a kritikát, mert rendben van az önértékelése
A megfelelő, egészséges önértékelés független mindenféle külső visszajelzéstől. Hányszor fordult már elő Veled, hogy valaki azzal tette tönkre a napodat, hogy kritizált, „beszólt”? Van olyan ember az életedben, akiről úgy gondolod, hogy semmi nem jó neki, akármit csinálsz? Könnyen elbizonytalanítanak ezek az emberek? Ha egészséges az önértékelésünk, akkor egy kritika, negatív vélemény nem fog elbizonytalanítani. Elgondolkodtatni igen, és az más. Ha az önértékelésünk rendben, akkor képesek vagyunk a kritikát önmagunk számára építő véleményként lefordítani. Ezt teszik a magabiztos, egészséges önértékeléssel rendelkező emberek is. Mert ebből lehet tanulni, fejlődni. A kritika lehúz. Az építő vélemény felemel, segít. Így nem szenved az önértékelésed csorbát.
#3. Nincsenek önkorlátozó gondolatai
Sokan hagyják, hogy mások mondják meg nekik, hogy ők milyenek, belevágjanak-e valamibe, vagy sem; alkalmasak-e erre vagy arra, vagy sem; sikeresek lesznek-e, ha új munkahelyre mennek; ha elindítanak egy vállalkozást, stb. Tudod, hogy a legtöbb esetben ilyenkor azok az emberek ítélnek meg, és azokra hallgatunk, azoknak a véleménye számít, akik saját magukban sem bíznak, és a saját félelmeik miatt le akarnak Téged beszélni a változásról, változtatásról?
Aztán ezeket a – másoktól kapott – gondolatokat, „jó tanácsokat” sokan olyan szépen magukévá teszik, elhiszik, hogy végül saját magukat fogják korlátozni azzal, hogy kialakítanak negatív hitrendszereket, hiedelemrendszereket, ezt hívjuk önkorlátozásnak. Ha eleve félünk, akkor ráadásul még hajlamosabbak vagyunk olyanokkal körülvenni magunkat, akik segítenek minket lebeszélni mindenféle változtatásról.
#4. Nem dédelgeti a múlt sérelmeit
Ha valami rossz történik velünk, szükségünk van arra, hogy elpanaszoljuk valakinek, ventiláljunk. Ha viszont évek óta ugyanarról beszélünk, évek óta ismételgetjük a sérelmeinket, folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy ki mit mondott, vagy mit tett velünk a múltban, 3-4-5-10 éve, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nincs-e itt az ideje tovább lépni…? Ha a múlt fogva tart, nem tudunk sem a személyiségünk fejlődésére, sem a vágyott jövőre fókuszálni.
Elfojtani nem szabad, de – a Te érdekedben – azért nem mindegy, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy visszanyerd az eredeti érzelmi állapotodat egy sérelem után.
#5. Nem halogat, van jövőképe
Mennyire vagy motivált? Vannak céljaid? Megvalósítod őket? A megfelelő célok a személyiségfejlődés eszközei, a célkitűzés, jövőkép önbizalmat ad. A megvalósított célok növelik az elégedettség érzését, ez által hozzájárulnak az önbizalomhoz, az egészséges önértékeléshez. A halogatás, a célok figyelmen kívül hagyása ürességhez vezethet, energiahiányosnak érezhetjük magunkat. Sok embertől hallottam, hogy „én nem értem el semmit”, ezek az emberek nem is gondolják, hogy ennek oka nem a képességeikben van, hanem abban, hogy bele sem vágtak abba, hogy megvalósítsanak egy-egy célt, mert az önbizalom-hiány, a kudarctól való félelem miatt halogatnak.
Schulcz Veronika vagyok, és 2008 óta foglalkozom személyiségfejlesztéssel, önismereti és életvezetési tanácsadással, life coaching-gal.
Remélem hasznos volt a cikk!
Ha szeretnél ezzel kapcsolatban segítséget kapni, akkor itt tudsz időpontot kérni online vagy személyes konzultációra: https://www.stressz-oldas.com/#kapcsolat